Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Székyné Fux Vilma: Inkey Béla Mexikóban

s megjelenteti az első magyar agrogeológiai térképet (1892). Az 1906. évi Nemzetközi Geológiai Kongresszuson, ahol Magyarországot egyedül képviseli Az andezitek propilitesedése és az érctelérek közti kapcsolat címen tart előadást. Előadásában részletesen ismerteti a zöldkövekre (Grünstein) vonatkozó előzetes véleményeket. A múlt század derekán a szerzők jó része, így RICHTHOFEN te, önálló kőzetnek, a „trachit egyik fajtájá"-nak tartotta a zöldkövet. Ezt a véleményt RICHTHOFEN amerikai tapasztalata után is fenntartotta, és a „propilit" elnevezést adta arra a „különleges kőzetfajra, amely megnyitja a miocén korú erupciók sorozatát." INKEY előadásában külön kiemeli, hogy honfitársa, SZABÓ József professzor volt az első (1870), aki felismerte, hogy a propilit nem önálló kőzetfajta, hanem a vulkáni összlet centrális részéből származó gőzök, gázok és meleg vizes oldatok hatására átalakult andezit. INKEY előadásának elsődleges célja volt beszámolni a propilitesedés és az ércesedés szoros kapcsolatáról az erdélyi Nagyágon végzett vizsgálatai alapján. Hivatkozik az amerikai BECKERre is, aki a Comstock Lode-i érctelepen végzett vizsgálatai alapján szintén SZABÓ véleményét fogadta el. Saját nagyági kutatásai is igazolták SZABÓ Józsefnek a propilitekre vonatkozó véleményét. Nagyági vizsgálatai alapján azonban tovább megy, rámutat a propilitesedés és a teléreket kísérő kaolinosodás közti alapvető különbségre. A propilitesedés jellemzője a kloritosodás és karbonátosodás, sőt a propilitesedés és az érces telérek együttes megjelenésének okait keresve a kettő közötti összefüggésnek és az ércanyag származásának problémáját is felveti. Véleménye szerint az eredeti magmából származó gőzök, gázok (fumarolák) savanyú meleg vizes oldatok lúgozzák ki az ércteléreket befogadó kőzetek színes szilikátjait — elsősorban az amfibolok és piroxének nehéz fém nyomelemeit — és halmozzák fel ezeket érckitöltések formájában a teléreket befogadó kőzetekben. Ma is korszerű összesítése az aszcendens és a lateral szekréciós ércgenetikai elméleteknek. Érthető a nagy siker, amelyet előadásával aratott. Előadásának francia nyelvű szövegét a kongreszszusi bizottság megjelenteti (1907), nagyági monográfiájának egy példányát a mexikói Földtani Intézet könyvtárának ajándékozza. A kongresszus alelnökei közé választják. Egész idő alatt megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés övezi. Földtani társulati kongresszusi beszámolójában (1907) sok érdekes eseményről számol be. Mexikó köztársasági elnöke Porfiro DIAZ tábornok mint fővédnök személyesen nyitotta meg a kongresszust. A kongresszus elnöke AGUILERA, a Földtani Intézet igazgatója volt. A szaküléseket a díszes, új Földtani Intézetben tartották, amelyet az első ülés alkalmával avattak fel ünnepélyesen. Földszinti csarnoka volt a szervező bizottság működési és a résztvevő geológusok találkozóhelye. A legnagyobb számú geológus, a mexikóiak után, Észak-Amerikából, az Egyesült Államokból és Kanadából érkeInkey Béla zett. Európából a legnagyobb küldöttséget a németek képviselték. Angliából, Franciaországból viszonylag kevesen jöttek el, de csaknem minden európai ország képviselve volt. Ausztriából 5 geológus érkezett, hazánkat csak INKEY képviselte. INKEY kiváló nyelvtudása — németül, franciául, angolul, olaszul beszélt és írt, spanyolul és románul beszélt — lehetővé tette, hogy a kongresszus minden tagjával beszélhessen és a magyar földtan eredményeit széles nemzetközi körben ismertté tegye. A kongresszusi bizottság a hivatalos megbeszéléseken az őslénytani és geofizikai kutatások nemzetközi összefogással történő további fejlesztését sürgette. A kongresszus után két nagy kirándulást szerveztek, az egyiket É-i, a másikat DK-i irányban. Az első 3 hétig, a másik 2 hétig tartott. INKEY mindkét kiránduláson részt vett. Mexikó központi része hatalmas fennsík, amely dél felé fokozatosan emelkedve az egész országnak mintegy a gerincét formálja. A fennsík (Meseta) 1000—2000 méter tengerszint feletti magassága kitűnő friss levegőt biztosít a délen fekvő fővárosnak. A Meseta két szélét hegyláncok övezik. A nyugati főhegylánc az Andesek tagja (Sierra Madré Occidentale) Mexikó északi határától húzódik dél felé. A legtöbb vulkáni képződmény a főhegylánc mentén (ismert szubdukciós vonal) húzódik, azzal áll genetikai kapcsolatban. Keleten a Sierra Madré Orientale szegélyezi a Mesetát. Az Orientale vulkánitokban szegény. A két hegylánc a 20. szélességi foknál, ahol a főhegylánc