Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Somogyi Sándor: Cholnoky Jenő és Teleki Pál amerikai tanulmányútja

annak kiszolgálására gigantikus ipari-gazdasági komplexumot is létrehoztak. Nagy megilletődöttséggel és hazai példákkal való összehasonlítással tette szemléletessé a felhőkarcolók építési divatjának korabeli felivelését. New Yorkból a Hudson-völgyén át különvonaton utaztak Albanyig, majd a Mohawk-völgyön át Uticáig haladtak, miközben a pleisztocén eljegesedés emlékeit, annak a felszínfejlődésre, különösen a folyóvölgyek kialakulására gyakorolt hatását tanulmányozták Davis előadásában. Uticából Ithacáiba mentek, ahol meglátogatták az akkor híres Cornell Egyetemet. A magyar látogatók elismerését és vágyakozását váltotta ki az ottani földrajzi intézet nagyszerű technikai felszereltsége (vetítőkészülékek!). Rochesternél érték el az Ontario-tavat, ahonnan Buffalóba, az Erie-tóhoz utaztak. Buffalóból a Niagara-vízeséshez mentek, amelynek világhírű látványosságát általában a nem geográfus utazók is meg szokták tekinteni. így tette azt első Amerika-utazó hazánkfia, Bölöni Farkas Sándor is 1831—32-beli útja során és a látottakat 1834ben Kolozsváron kiadott munkájában részletesen le is írta (Utazás Észak Amerikában). Cholnoky természetesen a tapasztalt természetbúvár szemével vizsgálódik, és saját leírásában rögtön az imponálóan nagy vízesés kialakulásának okait foglalja össze. Rámutat, hogy a zuhatag létrejöttében a fő szerepet a felszínt felépítő kőzeteknek a lepusztulással (denudációval) szemben tanúsított ellenállás különbsége játszotta. De észrevette és szóvá tette a környék ipari üzemeinek a vízesés nagyszerű természeti környezetét rongáló jelenségeit is. Cholnokyék szerették volna felkeresni Cleveland már akkor is nagyméretű magyar lakónegyedeit is, de arra nem volt lehetőségük. Ehelyett Toledóból Detroiton át a Huron- és Erie-tavak közötti St. Claire-tóhoz utaztak, ahol érdekes tudományos probléma vetődött fel, amit Davis sem tudott megindokolni. Ugyanis a Huron-tóból eredő St. Clairefolyó a hasonnevű tóba torkolva — minden szabálylyal szembenállva — deltát épít. A fejét vakargató illusztris társaságnak — balatoni tapasztalataiból kiindulva — Cholnoky magyarázta meg a tünemény okát, azt, hogy a Huron-tó parti turzásaiból a szél keverte hullámok a hordalékot a St. Claire-folyóba szállítják, amit aztán az a szélárnyékos St. Clairetóba jutva zavartalanul felhalmoz. Cholnoky okfejtése általános egyetértést és elismerést váltott ki. A következő állomásuk Chicago volt, amelynek gyors fejlődését Cholnoky a város forgalmi központ jellegével magyarázta. Mint írja és rajzban is bizonyítja, akkor a Föld legnagyobb vasúti csomópontja volt, s ez táplálta nagy kikötőjét és mezőgazdasági iparát is. Telekivel meglátogatták a helyi City Club városfejlesztési kiállítását, melyen felvetődött köztük a gondolat, hogy Budapest fejlesztésével is hasonló szinten kellene foglalkozni. De meglátták ők a külvárosok ideiglenes jellegű negyedeinek hihetetlen nyomorát is. A Michigan-tótól Ny-ra Madison környékén a pleisztocén jégtakaró felszínépítő munkájának visszahagyott formáit tanulmányozták, amiket Cholnoky tömbszelvényeken is rögzített. A Niagara és környékének tömbszelvénye (Cholnoky J. rajza) Mivel ő a rétegek korát is felírta, amerikai útitársai rákérdeztek ennek szükségességére, Davis tanításai szerint az ugyanis nem lényeges tudnivaló. A kibontakozott vitában Cholnoky megmagyarázta, hogy a képződmények földtani korát a geomorfológiai formák fejlődéstörténetének pontos rekonstrukciója kívánja meg a geográfustól. Augusztus 29-én St. Paulnál másodszor is keresztezték a Mississippit. Még előzőleg a Pepin-tónál Cholnoky nagy vitában cáfolta meg az amerikai kísérők véleményét, hogy a tavat a Mississippi egyik mellékfolyójának hordaléka duzzasztotta volna fel, s ehelyett bebizonyította, hogy az inkább tektonikus süllyedek eredménye. Ezután Duluthon keresztül Hibbingbe utaztak, az ottani — már akkor is nagyméretű — külszíni vasércfejtések megtekintésére. Fargónál keresztezték az egykor D-nek tartó Red Rivert, amely a jégtakaró leolvadása óta ismét É-nak, a Hudson-öbölbe folyik le. A Missouri-folyót Bismarcknál érték el, környékén a magyar Alföldről ismerős szikes képződményeket láttak. A mezőgazdasági művelés csak öntözéssel, vagy a ,,dry farming" módszerrel lehetséges a vidék kevés csapadéka miatt. Itt találkoztak az első indián rezervációval is. Bismarcktól Ny-ra érték el az ún. Bad Lands vidékét, melynek jellegzetes meza-maradványokkal tagolt felszínét Cholnoky a kisalföldi bazaltvulkáni tanúhegyek mintájára a széleróziótól (eolikus denudáció) származtatta. A Bad Lands tömbszelvénye Medora körül (Cholnoky J. helyszíni vázlata )