Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Csendes László: Höhnel Lajos munkássága a Teleki-expedícióban

marad, a kidari viszont 12—18 órai főzés után ízletes és porhanyós." Megtudjuk a tudósításból, hogy eledelük nagy gyakorisággal hosszú időn át csaknem kizárólag húsból állott, kenyerük vagy hasonló táplálékuk egyáltalán, illetve csak ritkán volt, és ilyen időszakban csakis ebédkor ettek kölesből, durhából egy kevés kemény kását. Miután az afrikai vad zsírban nagyon szegény — mitől is híznának el? — a szénhidrátokban való hiány a zsír utáni vágyakozásban érződött elsősorban. Előfordult, hogy élelemszerzés céljából 170 teherhordót indítottak útba pl. Miansziniba 22 teherhordó szamárral, ahová táborhelyüktől 10 nap alatt lehetett eljutni, de hogy siettessék visszaérkezésüket, élő állatokban csak öt napra elegendő ennivalót biztosítottak. A beszerzés nehézségeit bizonyítja, hogy visszatérő útjuk 35 napig tartott, amikor is lesoványodva, elfáradtan érkeztek vissza a reméltnél kevesebb élelmiszerrel. Egészségügyi szempontból is érdekes feljegyzéseket tartalmaz Höhnel naplója: „...Az emésztési nehézségek 4—6 nappal azt követően jelentkeztek, amikor a vegyes vagy növényi kosztról kizárólag hús élelemre tértünk át, persze szükségből." Az utalt idő elteltével a csupán húsból álló koszt fogyasztása során is jó közérzetük megmaradt, bár nagy mértékben lesoványodtak, mégis a tapasztalatok szerint a munkabírást illető ellenállóképesség nagyobb lett. Nyemszbe érkezve, mint a bennszülött vezetők mondották: tiszta kuafi faluba, sajátságos életmódot folytató népnek törzstelepére jutottak. A kuafi a bantu nyelvből származó szó, aminek jelentését még a vidék kereskedői sem tudták megmagyarázni. A kuafik maguk ezen nevet nem szeretik hallani, ők a maguk megfogalmazta lakóhelyeikről nevezik el hovatartozásukat, így pl. : arasuiaknak, leukopoknak, távetáviaknak vagy nyemszieknek. Egyébként ezek is a szuahéli nyelvhez hasonló szavak. A maszáik baravujoknak hívják őket, bár külső megjelenésük, és hasonló nyelvjárásuk elárulja azt a közeli együvétartozást (rokonságot), amelyben a kuafik a maszái néptörzzsel állnak. Egykori források azt látszanak igazolni, hogy egykoron mindkét törzs pásztor, nomád életet folytató népcsoport volt. A legtöbb kuafi nyomorgó életet él, amit testi fejlettségük külsőleg is tükröz. Ma már tudjuk, hogy Maszái-földön az 1800-as évek első negyedében komoly testvérháború folyt, ahol a kuafik vereséget szenvedtek. Elvesztve marháikat képtelenek voltak földműveléshez fogni, hogy létfenntartásukat biztosítani tudják. Akaraterejük, lehetetlent nem ismerő tenniakarásuk ellenére nem csupán a fent említett, de az azt követő utóháborúban is a vesztesek sorában maradtak. Höhnel feljegyezte, hogy a nyemszi kuafik Nagy- és Kis-Nyemszben, valamint a Baringó-tó egy szigetén laknak. Említésre érdemes, hogy a szigetlakók megmentett marhái rövidesen elfogytak, ami azt eredményezte, hogy leginkább halászatból tengették életüket. Mezőgazdasági vonatkozású, hogy a Nyemsz körüli földművelők sakktáblaszerű mezőkre osztották a művelés alá vont földeket, néhány hüvelyk magasságú földhányással elválasztva egymástól. Az alig termő taA RUDOLF ÉS STEFÁNIA TAVAKHOZ TELEKI SÁMUEL GRÓF FELFEDEZŐ ÚTJA KELET-AFRIKA EGYENLÍTŐI VIDÉKEIN 1887- 18RK-DAN LE1I1TA KIS ÉttŐ JE HÖH NliL LAJOS CS. f.S KIH. SORHAJÓ-HADNAGY, JOGOSÍTOTT MAO YAH KIADÁS 178 KÉPPEL ÉS SZÍNNYOMÁSÚ TÉRKÉPPEL MÁSODIK KÖTET BUDAPEST, 1892. KIADJA RATH MÓR. Höhnel Lajos népszerű expedíciós leírásának címlapja lajt árkokkal kötötték össze, amelyekbe a patakok vizét vezették. Sajnos a sok munkát, kevés termést a nagyszámú madarak is bőségesen dézsmálták, nem is beszélve egy-egy elefántcsorda ott történt átvonulásáról. „Érdekes megfigyelés — írja Höhnel — amit december 7-én tettem. Az utunk során érintett fennsík széleinek lépcsőin egész hiénacsapatok fészkelték be magukat. Mindegyik állat magának élt a földalattibarlangjában, amelyet a puha tufaszerű kőzetben vájtak ki." A hiénákról tett több feljegyzés közül említést érdemel, hogy esetenként a lövöldözés hallatán a vadászatban „részt vettek", és a menekülő állatoknak minduntalan a nyakához és orrához kaptak. Volt példa arra is, hogy egy lövéstől megsérült zebra körülbelül 30 hiénából álló csoport ellen védekezett. A szárazság, a víztelenség több ízben okozott gondot az expedíció életében. Figyelemre méltó Höhnel alábbi feljegyzése: „Az eső következtében az erdőkön, mezőkön előző nap még szürke, sárga növényzet zöld színekben díszelgett. A kopár Ndoro mintegy varázsütésre kertté változott. Ndoro ebben