Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Csendes László: Höhnel Lajos munkássága a Teleki-expedícióban

Ahogy a rajzoló elképzelte Teleki vadászatát: balról egy orrszarvú, jobbról egy elefánt támad rá (Höhnel könyvéből) az időben a botanikusnak igazi paradicsoma volt, különösen a hagymás növények vártak számos változatban a gyűjtőre." Nem véletlen, mint arra több helyen utal Höhnel, hogy erdei növényzetet leginkább a patakok menti völgyekben lehetett látni. Más helyen arról tudósít, hogy 2620 méternyi magasságban a hegynek minden „ráncában" csörgedezett egy-egy patakocska. Ehhez kapcsolódik másik feljegyzése, miszerint; „Lábnyi vastagságban mohával takart hegyháton haladtunk, a páfrányok közt és mohatakaró alatt apró vízerecskék csörgedeztek, aminek következtében a lejtők mocsárosak voltak." A Höhnel leírását uraló vadászatok sokaságából érdemes kiemelni az alábbi feljegyzést: „Gyakran ejtettünk olyan bivalyokat, orrszarvúakat és kvaggákat, amelyek bőre alatt nyílhegyek rejtőztek. Az itt élők dárdáinak fa a nyele, amelynek végébe rövid, de erős nyíl van beékelve, amely az állat testében marad, a fa nyél a bozótban stb. leválik. Bár az igazi vadászdárdák nyilai meg vannak mérgezve, a jól eltalált elefánt is legfeljebb 12 óra múltán esik el. Az ilyen mérgezett nyilakkal számos esetben kellett szembenézni az expedíció tagjainak, de esetenként a vezetőinek is." Nehéz pillanatok Egy expedíció megtervezésénél, majd végrehajtásánál jelentős szerepet játszik a szervezés és a feladatok mindenkori teljesítése. A karaván verbuvált embereit csak a vasfegyelem kezdettől fogva bevezetett módszerével lehetett egységes csapattá összekovácsolni. A fentiek fontosságára jó néhány példával szolgál Höhnel leírása. Ezekből lássunk néhány jellemző esetet: „Ali Sáongve nevű vezető, azzal a lesújtó hírrel érkezett, hogy az egyik teherhordó a legértékesebb és legkevésbé pótolható csomagunkkal, amelyben összes tudományos segédkönyveink és minden térképeink voltak, megszökött." Teleki a legmegbízhatóbb emberekből alakított egy 20 fős csapatot a szökevény felkutatására, majd kevéssel később észrevette, hogy további 13 tehercsomag is hiányzik. A felajánlott tekintélyes jutalom ellenére a tolvaj szökevény nem került elő. Szökés elég nagy gyakorisággal fordult elő, pedig azelfogottak tetemrehívása intő példa lehetett volna, így például egyik alkalommal sikerült 22 szökevényt elfogni és a fegyelem megerősítése érdekében megbüntetni. A büntetésnek különböző változatai voltak a botütéstől a láncraverésig. Fentieket a piacon, a felvont piros szultáni zászló alatt a váli erős botbüntetésre ítélt, amit a helyszínen végre is hajtottak. Ezt követően Höhnel a szökevényeket láncra verette és így indította útba. A szökések megakadályozására titokban olyan rendszabályt is alkalmaztak, hogy 10 megbízható embert 1 napi járóföldre hátrahagytak, feladatuk az esetleges megszököttek — akik visszafelé haladva mit sem sejtenek — elfogása és visszahozása. Volt olyan is, amikor egy-egy táborhelyre megérkezve