Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Csendes László: Höhnel Lajos munkássága a Teleki-expedícióban

A verbuvált emberek szervezetével párosuló viszontagságok egészségügyi kihatásai meglehetősen nagy gyakorisággal fordultak elő. Szerencsére a „mágus" vezér a felkészülés időszakában orvosi ismeretekre, gyógymódok alkalmazására is tanulmányokat végzett. Höhnel egyik utalása szerint egy emberüket heves kólikájától úgy szabadították meg, hogy bokái közé egy darab kelmét kötöttek, majd egy bottal hurkot csavarva, a beteg óriási jajgatásba kezdett a fájdalomtól, majd elhallgatott és ezt követően rendbe jött. A módszer alkalmazásának helyességét több száz eset igazolta az expedíció végrehajtása során. Sajnos a halálesetek száma a — korabeli gyógymódok ismerete ellenére — Höhnel naplója szerint jelentős, feljegyzésében megokolás nélkül gyakran olvashatunk halálesetről. Ezek száma ismeretlen, de minden bizonnyal számottevő, miután naplója ilyen utalásokat rögzít: „kevéssel indulásunk előtt két emberünk meghalt". . ., vagy „éjjel egyik emberünk meghalt"..., „két vezetőnk szenvedett ki. Az egyik mint karavánvezető, mozgalmas, sokat tett életpályáját fejezte be, a másik szép reményekkel biztató ifjú volt, akit valamennyien nagyon sajnáltunk. Halálukat tüdővész okozta." Höhnel a triászaikról Indokolt, hogy az expedíció járta területről Höhnel nyomán bemutassunk, ha röviden is, egy néptörzset. A maszáikra már történt utalás, ők magukat almászáiknak hívják, talán a legérdekesebb, egyszersmind a leghatalmasabb néptörzs. Szembeötlő különbségek tapasztalhatók e „rablólovagok" és a délebben lakó néger törzsek között. Országukat úgynevezett vidékekre, ezeket pedig járásokra osztották fel. Pásztorkodással foglalkoznak, és amenynyiben a legeltetés szükségessé teszi, a saját járásaik határain belül vándorolgatnak. Sajátos erkölcseikhez és szokásaikhoz szigorúan ragaszkodnak. Óvakodnak a más népekkel való keveredéstől. Bőrük színe áttetsző csokoládé, álluk hegyes és előre álló, ajkuk keskeny, szemeik feltűnően hosszúkásak. A 12—14 éves barnoti (kamasz) köteles magát a körülmetélés szertartásának alávetni. Ennek megtörténte után a sorstársakkal a bozótos sűrűségbe vonulnak, ahol 2—3 héten át apró madarakat lövöldöznek nyilakkal. A barnoti ezt követően elhagyja az apai házat és a harcosok falujába települ át. Hasonló megcsonkítást a doje (hajadon leány) sem kerülhet el, ők is a harcosok falujába kerülnek mindaddig, amíg férjhez nem mennek, pontosabban amíg meg nem veszik őket. A 15—16. életévét elért barnoti moranná, azaz harcossá lesz. A moranná válással a korábbi étkezési szokás is megváltozik, amikor is váltakozva kizárólag hússal és tejjel kell élnie. Vadhúshoz, legyen az bármilyen, a maszái nem nyúl. Növényi ételt enni vagy méhsört inni a moránnak szintén nem szabad, inkább mint Höhnel írta, tehénbőrből készült szandáljain rágódik, semhogy a táplálkozást illető ősi szokást megsértse. Nézetük szerint a tejet megfőzni a legnagyobb bűn, ezért tejet idegeneknek nem is adnak el. Inni Höhnel Lajos ellentengernagyi egyenruhában félrevonulva szeretnek, amikor is hihetetlen menynyiséget fogyasztanak. A moranná érett ifjúnak az apja egy közel méteres hosszúságú, éllel kiképzett dárdát és egy bivalybőrből készült ovális pajzsot ad, amelynek külső oldalán a vidéknek fehér, vörös és fekete színekkel festett címere látható. Hosszú, egyenes kardot és nehéz, vaskeménységű fából vagy az orrszarvúnak szarvából készült csinos buzogányt ad még útravalóul. Mint később utalok rá, ezeket nem az apák csinálják. Puskák a Maszái-földre mindeddig nem jutottak, írta Höhnel, a dárdák helyett is aránylag csak ritkán látni íjakat és nyilakat. A fiatal morán felszerelésével a járás morán kraljába vonul el, ahol a többi harcossal és a már eladó, illetve hajadon leányokkal szabad szerelmi életet él. Szükséges megjegyezni, hogy a moránok legforróbb vágya, hogy fegyvereit „felavassa", azaz vérbe márthassa, ha másként nem, egy megszökött vagy eltévedt teherhordó vérébe. Kötelességük ügyelni körzetük biztonságára, ezért is épülnek mindenkor a moránok kraljai a legveszélyeztetettebb határrészeken. Botvázra épült kunyhóik 1,5—2 méter magasak, 3—3,5 méter átmérőjűek, körbe elhelyezve és méhsejtek mintájára összekapcsolva. Az ifjak kraljai a házasemberekétől annyiban különböznek, hogy nincs tövissövény kunyhóik körül, ami az utóbbiaknál mindenkor megépül.