Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Csendes László: Höhnel Lajos munkássága a Teleki-expedícióban
embereiktől a puskákat azonnal elszedték, hogy a pihenőnapokon a fegyver megszerzése utáni vágy nehogy szökéssel párosuljon, A fáradalmakkal teli életmód váratlan fordulatokkal telített időszaka szinte óráról-órára újabb és újabb problémák megoldását várta el a végrehajtóktól. Érdemes néhány adattal felidézni az expedíció állományának összetételét még akkor is, ha az meglehetősen váltakozó volt. A napló részleteiből az alábbiakban képet kaphatunk a karaván legénységéről, illetve az összetételről. így pl. Höhnel feljegyzése az alábbiakat rögzíti: „Legénységünk egy napig pihent, majd útnak indultunk. A felszerelésen kívül 265 emberünk részére 1800 kg élelmiszert cipeltünk magunkkal." így tehát személyenként csak 6,80 kg élelem volt! Máshol azt rögzíti a napló: a karaván szemléjénél kiderült, hogy az a 8 szomáli és 3 szuahéli legénységen kívül 6 vezetőből, 15 aszkariból, 197 egészséges és 9 beteg teherhordóból meg szamárhajcsárból állott. Állatállomány: 19 szürkeszamár, 21 ökör és borjú, 60 kecske és juh. Ilyen nagyszámú ember és állatállomány élelmezésének biztosítása, tartalékok képzése az adott körülmények között egy jól képzett gazdasági szakembernek is gondot okozott volna. Előfordult, hogy egész nap meneteltek a nagy hőségben, de vizet sehol nem találtak. A külön feladattal megbízottak élelmezésére jellemző a napló alábbi részlete: „Embereink közül, akik Dualával a kikujuk országában jártak és csak nemrégiben tértek vissza, több hétig nagyon rosszul táplálkoztak, így nem voltak a legjobb állapotban. Súlyosbította a helyzetet, hogy az elkövetkező napokban kemény igénybevétellel kellett számolni. Mindezek ellenére azokat, akik az élelmiszert tartalmazó zsákjainkat önhatalmúan megdézsmálták, 50—50 korbácsütéssel sújtottuk," A nehézségek és tenniakarás összetevőjét látszik igazolni a napló alábbi megállapítása: „Ilyen volt tehát a helyzetünk, miután 22 napon át bogyókból, füvekből, félig érett fügékből, akácmézgából, madárfiakból, gombákból és éretlen durrhából éltünk! Ezekután hogy mit kell tennünk, nem lehetett vitatott", — írja Höhnel. „El kellett vennünk a bennszülöttektől a fenntartásunkra szükséges marhákat; csupán az okozott gondot, hogy ezt az erőszakos tettet miként hajtsuk végre. A döntés értelmében az egyik megbízható vezető 90 válogatott legény segítségével utasítást kapott a feladat végrehajtására, amit az elvárásoknak megfelelően végrehajtottak." Az élelem beszerzését biztosító csereáruk igénye szinte törzsenként változott. Amíg egyik helyen a gyöngyök, addig más helyeken a vastag vörösréz karikák vagy rézláncocskák képviseltek csereértéket. Előfordult, hogy kecskék százait terelték, vagy a használatos ruhák varrását végezték, bízva a cserelehetőségekben. Legkeresettebb csereáru a rézdrót és az ukutagyöngy volt. Kelme pl. az elmolóknak egyáltalán nem kellett. Zendülés a táborban (Höhnel könyvéből)
