Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Hol nyugszik Benyovszky Móric? (Dr. Balázs Dénes)

kell azonban arról a tudósításról, mely a közel­múltban Magyarországon látott napvilágot, és száz­ezrek olvashatták. Ruffy Péter újságíró 1974-ben a Magyar Nemzet hasábjain, majd a Világaim c. riportkötetében arról számolt be, hogy egy köztiszte­letben álló magyarbarát malgas orvos, Henri Ratsifandrihaolanana hosszú kutatás után meg­találta Benyovszky sírját. Idézi az orvos szavait: „Mindenképpen a keleti parton kellett keresni. A nagy kikötővárostól, Tamatavétól északra a ten­gerparton van Fénérive. Az ottani európai temető­ben találtam végül rá. 1969-ben leltem meg a sírt, a ,, tombeau de Benyowski"-t. A síron lengyelesen áll a neve." A kutatóhoz intézett kérdésemre, hogy miképpen juthattak el Benyovszky földi maradvá­nyai a Keleti-foktól 260 km-re fekvő Fénérive-be, nem kaptam választ. 1979-ben Szövik Tamás barátommal földrajzi tanulmányúton vettem részt Madagaszkáron. Ter­mészetesen felkerestük a Benyovszky „emlékhelye­ket" is. A hajdani Louisbourg közelében épült Maroantsetra városkából több napi gyaloglással jutottunk el a hegyeken át a Keleti-fokra (Cap Est). Előzetes könyvtári búvárkodásunk során megismer­kedtünk Benyovszky társa, Jacques de Lasalle em­lékirataival, melyből megtudtuk, hogy a francia katonák távozása után ő adta meg a végtisztességet Benyovszkynak 3 . Hogy ez miből állt, arról az emlék­irat szerkesztője, A. Jully jegyzetben tudósít 4 . Lasalle egy kőlapot helyezett a sírra (feltehetően egy bazalttömböt, mivel ez a kőzet található a környé­ken), és két kókuszpálmát ültetett melléje. Jully 1898-ban azt állította, hogy akkor még megvolt Benyovszky sírja („Le tombeau existe encore à Angontsy"). Angontsy falu ma már nem létezik. Helyén a ten­gerparton egy tisztás van, amelyet a helybeliek Androhimbazaha néven ismernek („az idegenek telephelye"). Hajdan itt az öbölbeli horgonyzóhely­lyel szemben állhattak Benyovszky raktárai, később más európaiak lakóházai. De hol lehetett Benyov­szky utolsó telephelye, Mauritanie és palánkerődje? Larcher és mások leírása szerint Benyovszky erő­dítménye egy kisebb domb tetején állt. Androhim­bazahától délre kb. 3 km-re három, 50 m körüli magasságú kerek domb emelkedik ki az őserdőből. A keleti tengerparthoz legközelebb fekvő, legdélebbi magaslaton 1905 óta egy 25 m magas világítótorony üzemel. Ennek tetejére felkapaszkodva találgattuk, hogy melyik dombon állhatott Benyovszky erődje. Stratégiai szempontból legvalószínűbbnek tűnt a világítótoronytól északra fekvő kb. 45 m magas domb, melyet a helybeliek Amboangisaynak nevez­nek. Ez esik legközelebb a kikötőhelyhez, róla a ki­látást északra és keletre semmi sem zavarja. A dom­bot másodlagos vegetáció fedi, róla tehát valamikor régen letarolták az őserdőt, ellentétben a tőle nyu­gatra fekvő Andriana nevű dombbal. A toronyőrtől azt is megtudtuk, hogy az Amboangisay-domb északi lábánál régen település volt, ezt a helyet „Serenana" néven ismerik. Ez egybevág azokkal a leírásokkal, miszerint Benyovszky telephelyének főutcája dombra, az erődjéhez vezetett. Serenana M. Mattéi francia gyarmati tisztviselő vázlata a Keleti-fok közelében fekvő dombokról lehetett tehát Benyovszky faluja, Mauritanie, ahol ő és európai társai, valamint a hozzájuk csatlakozott malgasok éltek. Benyovszky lakhelyének és erődjének vélelmezett megtalálása támpontul szolgál ahhoz, hogy hol lehet Benyovszky végső nyughelye. Biztosra vehető ugyanis, hogy Benyovszky tetemét ott helyben, a domb körüli sík területen földelték el a malgasok. A sírhely ismertető jelei, a Lasalle, ill. Jully által említett lapos kő és a két pálma már nem létezik, az elsőt bizonyára a környékben építkezők vitték el, a pálmák pedig kiszáradtak, hiszen élettartamuk legfeljebb 100—120 év. A dombot jelenleg járhatat­lan trópusi bozót övezi, Benyovszky földi marad­ványainak megtalálása csak véletlen műve lehet. Helyi szájhagyomány szól arról, hogy valamikor nagyon régen egy gazdag ,,vazaha"-t (idegent) a Keleti-fokkal szemközti Angontsy-szigeten temet­tek el. Mi is elmentünk az őserdővel borított kis korallszigetre, amelyet előttünk már alaposan át­kutatott a közeli Ambohitralanana falu francia misszionáriusa, Maisongrosse atya, Benyovszky hagyományainak kutatója — eredménytelenül. Nincs logikus magyarázat arra sem, hogy miért vitték volna át a szigetre Benyovszky tetemét. Benyovszky telephelyére és sírjára vonatkozó következtetéseink helyességét ketten is megerősítet­ték. Az egyik Robert Cornevin, a párizsi Afrika­kutató Intézet vezetője, aki szintén foglalkozott Benyovszky madagaszkári tevékenységével. 1982. július 30-án kelt írásában ő is leszögezi, hogy Benyovszky hamvai valahol Angontsy környékén nyugszanak, és semmi esetre sem a fénérive-i teme-

Next

/
Thumbnails
Contents