Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Francis S. Wagner (Kensington, USA): Benyovszky Móric Amerikában
rének pártfogásával jöttem Amerikába, de célom, hogy az Egyesült Államokat szolgáljam, minden más szolgálattól és befolyástól függetlenül. Kérnem kell, Uram, hogy ajánljon a Kongresszusnak, hogy véremet, tudásomat és bátorságomat az Önök hazájának szentelhessem, amelynek polgárává szeretnék válni. . . " 23 Casimir Pulaski korábbi kezdeményezését folytatva Benyovszky idegenlégió megszervezését tervezte Európában, amelyet majd az Egyesült Államokba lehetne szállítani. E terv szerint 3483 katona került volna a parancsnoksága alá. Washington tábornok 1782 májusában a Kongresszus elé terjesztette (néhány részlet kihagyásával) Benyovszky tervezetét, amely visszautasításra talált. Néhány nap múlva, május végén, James Madison és Theodorick Bland (mindketten virginiai küldöttek a Kongreszszusban) segítségével Benyovszky tervezetét Virginia államba küldték tanulmányozásra. Ezt az erőfeszítést sem koronázta siker, a két küldött hangsúlyozta . noha (Benyovszky) nem tekinthető 'kalandornak', vállalkozásai jóval meghaladják forrásait. Különben pedig döntő bizonyítékunk van arra nézve, hogy nem bírja a francia udvar segítségét, hogy légióját felszerelnék és elszállítanák. . . " 21 Benyovszky, aki még mindig Philadelphiában tartózkodott, levélben értesítette az Egyesült Államok Kontinentális Kongresszusával kapcsolatos sorozatos kudarcairól feleségét és Loyseau francia ügyvédet, akik mindketten Párizsban éltek. Loyseau 1782. augusztus 16-i, Benjamin Franklinnak írott levelében magyarázatot kért a kongresszusi visszautasításra 25 . Nyilvánvaló, hogy a második amerikai út is teljes kudarccal végződött, és Benyovszky újra minden eredmény nélkül tért vissza Európába. A végzetes utazás Benyovszky részletesen kidolgozta idegenlégiós tervét és Washington tábornok többé-kevésbé pozitívan értékelte. Benyovszky még ágyút is tervezett az amerikai hadsereg számára. A kongresszusi viszszautasítás következményeként azonban végre belátta, hogy minden lehetőséget kimerített, hogy személyesen részt vehessen a Függetlenségi Háborúban. Visszatért tehát eredeti elképzeléséhez, Madagaszkár gyarmatosításához. Furcsa módon azonban csaknem egyidőben tárgyalt tervezetéről a francia, a brit és az amerikai partnerekkel, akiknek teljesen különbözőek voltak a szempontjaik és érdekeik. 1783 végén Benyovszky Londonban megismerkedett J. H. Magellannal, aki magánvállalatot alapított, hogy Madagaszkár gyarmatosítását finanszírozza. Hogy még több anyagi segítséget szerezzen, Benyovszky hamarosan foglalkozni kezdett harmadik és egyben utolsó amerikai útjával. Ezt az utolsó utazást mesterien festi le William Nicholson (1753— 1815) Benyovszky Emlékezések és utazások c. műve első kiadásához írt Előszavában (London, 1790). William Nicholson elmeséli, hogy Benyovszky gróf és családja (felesége és két lánya), valamint néhány társa a Robert and Anne fedélzetén, amely MacDougall kapitány parancsnoksága alatt állott, 1784. április 14-én elindult Angliából Marylandbe és július 8-án érkezett meg Baltimore-ba. Egy tekintélyes kereskedelmi társaság 26 , amely két svájci kereskedő tulajdonában volt, ellátta a grófot egy 450 tonnás hajóval, amely 20 hatfontos ágyút és 12 forgatható lőfegyvert tudott szállítani. The Intrepid néven futott ki Baltimore-ból Madagaszkár felé 1784. október 25-én. Az Intrepid 1785. július 7-én épségben meg is érkezett oda, hogy utasai települést vagy kereskedelmi telepet hozzanak létre. Á gróf családja Baltimore-ban maradt, mivel Benyovszky grófnő várandós volt 27 . Végül, ha röviden is, hivatkoznunk kell Benjamin Franklin és Benyovszky grófnő levélváltására, mert ez némi fényt vet a Franklin és a Benyovszky család közötti szívélyes kapcsolatra 28 . A már Philadelphiában tartózkodó Benjamin Franklin, Benyovszky grófnő 1786. március 8-án, Baltimore-ból írott levelére válaszolva azt írja, hogy Benyovszky grófnő baltimore-i jelenléte meglepi, hiszen ,,a leghalványabb fogalma sincs arról, mi késztetette a grófnőt amerikai utazásra. Arról van-e szó, hogy Beniovsky úr le szeretne telepedni nálunk a családjával? Önnel van vagy várja, hogy utána jöjjön?. . . Ha Philadelphiába találna jönni, örömmel fogadnám Önt és drága gyermekeit, akiknek tiszteletbeli nagybátyja lehetek. . ." 29 Benjamin Franklin 1786. április 4-én, Philadelphiából írott levelében segítséget ajánl Benyovszky grófnőnek, hogy enyhítse szenvedését és fájdalmát: „...Aggodalommal fogadtam az Ön helyzetét, hogy Beniovsky úr egy idegen helyen hagyta Önt, ahol alig vagy egyáltalán nincs ismeretsége, akikkel kellemesen tölthetné az időt, amíg férje visszatértére várakozik. Egy szeretetre és tiszteletre méltó hölgy, Mrs. Lennox, baltimore-i lakos, hajlandó gondoskodni Önről ez idő alatt, és én már a figyelmébe ajánlottam Önt, mint arra érdemes idegent, és meg vagyok győződve, hogy az udvariasság kívánta minden segítséget készséggel megad Önnek. "30 Nem feladatunk azoknak a tragikus eseményeknek a bemutatása, amelyek Benyovszky Móric idő előtti halálához vezettek Madagaszkár szigetén. Ez az összetett kérdéskör kívül esik értekezésünk határain. ( Angolból fordította Lóczy Dénes) Dr. Francis G. Wagner 4610 Franklin Street Kensington, Maryland 20895 U.S.A. JEGYZETEK 1. Részletesen 1. Francis S. Wagner: Nation-Building in the United Sates: The American Idea of Nationhood in Retrospect (A nemzeti folyamat az Egyesült Államokban. Az amerikai nemzetfogalom az idő távlatában) — Center Square, Pennsylvania: Alpha Publications, Inc. 1985. pp. 48 — 52. 2 — 3. Francis S. Wagner: Hungarian Contributions to World Civilization (A magyarok hozzájárulása a világ civilizációjához) — Center Square, Pennsylvania: Alpha Publications, Inc. 1977, p. 11.
