Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század történelmében

elképzeléseit is, de nélkülük — ti. az említett forrá­sok nélkül — az igazi Benyovszkyhoz még csak kö­zel sem kerülhetünk. Ez a szempont szabta meg jelen tudományos ta­nácskozásunk egyetlen célját, a forrásfeltáró mun­kát, hogy új és eddig ismeretlen adatokkal próbáljuk teljesebbé és valószerűbbé tenni Benyovszky emberi arcát és történelmi szerepét, azt a hőst, akit minden nemzedék másként rajzolt meg magának, de akiről egyetlen nemzedék sem feledkezett meg. Véleményünk szerint a hazai Benyovszky-kutatá­sok leginkább az alábbi témakörökben adósai a tör­ténelemtudománynak : 1. Benyovszky szerepe a kamcsatkai felkelés elő­készítésében és irányításában, a felkelés politikai hatása. 2. Teljesen felderítetlen mindmáig annak a hír­adásnak háttere, melyben Benyovszky egy Japán el­leni orosz támadás előkészületeiről értesíti a japáno­kat, és a japán tengerparton létesített holland faktó­riák vezetőit. 3. Benyovszky és az észak-amerikai függetlenségi háború; a Madagaszkár-terv és a Benyovszky által német területen toborozni szándékolt Idegen Légió ügye. 4. Benyovszky tervei és elképzelései a magyar gazdaság fellendítésére; Magyarország bekapcsolása a külkereskedelem tengeri hálózatába. /. Benyovszky szerepe a kamcsatkai felkelés előkészítésében és irányításában, a felkelés politikai hatása A kamcsatkai száműzöttek Benyovszky által szer­vezett és irányított cárellenes felkeléséről a hazai irodalomban — Jókai meséjén kívül — sem közvet­len, sem közvetett adatokra támaszkodó feldolgo­zás nem található, annak ellenére, hogy Benyovszky életének e szakaszával és a kamcsatkai felkelésben vállalt szerepével a vonatkozó orosz nyelvű irodalom már 1821 óta több közleményben foglalkozott. 3 A Kamcsatkán, a politikai száműzöttek társasá­gában töltött idő, és a felkelés szervezése, illetve irá­nyítása Benyovszky világnézetének kialakításában, a szabadságeszme iránti rajongása felkeltésében meg­határozó szerepet játszott. Addig, mint a Barszki Konföderáció tisztje, az el­nyomásnak csak külső, egész népeket, nemzeteket érintő formáival találkozott, Oroszország belsejében, a száműzöttek sok ezer versztányi menetelése közben és a kamcsatkai fogolytelepen megismerkedett a zsarnokság belső népelnyomó rendszerével, azokkal az intézkedésekkel, melyeket a cári önkény és köz­igazgatási apparátusa a társadalom egyes osztályai ellen alkalmazott, de amelyek — következményeik­ben — egész Oroszország fejlődését hátráltatták. Az oroszországi utazás során és a kamcsatkai szám­űzött-telepen szerzett szomorú benyomásait Be­nyovszky abban a kiáltványban összegezte, melyet a politikai száműzöttek bolserecki felkelése napján tett közzé. A kiáltvány Oroszoszág történelmében első alka­lommal tárta fel a cárizmus bűnös, népellenes politi­káját, az igazgatási—hatalmi apparátusnak az egész ország fejlődését akadályozó voltát és szerepét, a hivatalnokok és nemesek önkényeskedését, az ipar fejletlenségének okait, a jobbágyság égbekiáltó nyo­morát, az anyagi és szellemi elmaradottság legfőbb okát: a szabad eszmék üldözését. Benyomásainak többsége — amint említettük — a hosszú utazás során érlelődött meg Benyovszky­ban. A száműzött ezen utazása önkéntelenül is utal tudatunkban egy másik, két évtizeddel későbbi, 1790-es utazásra, amikor az első orosz forradalmár, Alekszander Nyikolajevics Radiscsev Pétervártól Moszkváig járta be a „szent" Oroszországot, való­sággal kikövezve a későbbi száműzetésbe vezető út­ját a nagy ország minden nyomorával, melyeket — a történészek véleménye szerint — először tárt fel és hozott nyilvánosságra. A történettudomány ezen álláspontját Benyovszky kamcsatkai tevékenységének ismeretében némileg mó­dosítanunk kell. Radiscsev valóban az első volt az Orosz Birodalom orosz alattvalói közül, aki híres, és a hatalom által azonnal üldözni kezdett könyvé­ben, az „Utazás Pétervártól Moszkváig" fejezetei­ben először mutatta be a cári önkény valóságát és az önkény által teremtett közállapotokat, az ország hihetetlen elmaradottságát — de mindezt húsz évvel a Benyovszky-kiáltvány proklamálása után. A minden tekintetben első forradalmi iratot a cári önkény ország- és népnyomorító természetéről Be­nyovszky és kamcsatkai száműzött-társai bocsátották ki 1771. április 26-án} Ezt a tíz nagy oldalas kiált­ványt követte a felkelés másodnapján, 1771. április 27-én Benyovszky latin nyelvű „Manifesztuma", melyben a szabadság- és emberi jog eszmei alapjáról bizonyítja az üldözöttek és jogfosztottak elemi jogát sorsuk jobbrafordítására. 5 A felkelők kiáltványa ó-orosz nyelven írott szöveg. A bevezető részben a felkelők kinyilvánítják, hogy törvényes uralkodónak a meggyilkolt III. Péter fiát, Pavel Petrovics cárevicset tekintik, akit anyja, Kata­lin cárnő és környezete megfosztott a tróntól, majd keserű hangon visszhangozza a kiáltvány a szegény­ség panaszait: „Oroszországban a vezetők csak azt a jogukat is­merik, hogy szerencsétlenségbe taszítsák az embere­ket. De, hogy segítsék a népet, arra már nincs jo­guk... Az orosz nép pedig tűri a zsarnokságot. Európában gurul az arany és ezüst, iparosodnak, de tőlünk ennek lehetőségét megvonják. Nálunk egye­dül csak a kegyencek és gazdagok élhetnek ezzel. . . pedig az orosz nép munkaszerető és van tehetsége az iparűzéshez. A rabság oka az, hogy a gazdagoknak módjuk van elnyomni a szegény embert, ha pedig a törvé­nyekben járatlanok, a bírák pénzért kisegítik őket. Mindenki csak kiváltságot és rangot esedez a hatal­masoktól, és egyre tart a nép meg az állami javak kirablása... És mi marad a szegény, műveletlen népnek?...

Next

/
Thumbnails
Contents