Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lugosi Győző: A Benyovszky-kutatás eredményei és kérdőjelei
iratokban legtöbbször saját nevében cselekszik, köt szerződéseket stb. Ám e valóban lényeges eltérésből Jankó — úgy tűnik, teljesen félreértve a valóságos helyzetet — arra az álláspontra jut, hogy a francia előjogokra való kitételek törlése az Emlékiratokban az angol kiadók számlájára írandó. Lévén azonban e tekintetben nincs semmilyen különbség az angol és a francia szöveg között, Jankó gyanúja természetesen alaptalan; a két kézirat közti eltérések magyarázatát csakis magánál Benyovszkynál jogosult keresni. Legalábbis abban az esetben, ha kizárhatjuk ama feltételezést, amely szerint az Emlékiratoknak esetleg nem maga a gróf, hanem másvalaki lenne a szerzője. Jankó János állásfoglalása kétértelmű ebben a kérdésben. Egyrészt éppen tőle tudjuk, hogy noha az Emlékiratok kézirata ,,nem Benyovszky kézírása", a gróf a kézirati kötetek végére „néhány sornyi autograph aláírással ellátott" bizonyítványt illesztett, „mellyel ez iratokat a valódi eredetinek ismeri el" 19 . Másrészt viszont egy későbbi írásában ezt olvassuk: „Előttem úgy látszik, hogy az Emlékiratokat talán Magellán vagy más állítá össze Benyovszky feljegyzéseiből, levelezéséből stb...." 20 . Mindezt főként azért hozzuk szóba, mert — mint alább látni fogjuk — nem Jankó az egyetlen szerző, aki megkockáztatja a feltételezést, hogy az Emlékiratok idegen szerző alkotása. A nem megfelelő gondosság miatt Jankó 189l-es tanulmánya még egy dologban okoz — vagy okozhat — zavart. Cikkében azt írja, hogy a „Protocolle" fel van véve a párizsi Archives Coloniales jegyzékében is, de ott ténylegesen nem található meg 21 . Nos, jónéhány évtized elteltével végülis kiderült: a szóbanforgó anyag — természetesen nem pontosan ugyanaz a kéziratos jelentés, ami a B. M.-ban található hanem egy azzal szövegében lényegében azonos kézirat — mégiscsak megvan a Gyarmati Levéltárban, illetve jogutódjában, a Franciaországi Nemzeti Archívum Tengerentúli Szekciójában. Erről a körülményről 1970-ben Paule Vacher francia kutató nő adott hírt diplomamunkájában, amelyet a tananarive-i egyetemen készített 22 . Vacher asszony elsőrangú, a Benyovszky-irodalomban kiemelkedő jelentőségű tanulmányát részletesebben be kell mutatnom, két okból: egyrészt azért, mert a mai napig az egyetlen valóban megalapozott, a fellelhető források túlnyomó többségét felhasználó elemzést ad Benyovszky első madagaszkári vállalkozásáról, másrészt s méginkább pedig amiatt, hogy — noha immáron másfél évtizede készült — lényegében teljesen ismeretlen maradt nemcsak nálunk, hanem Franciaországban is 23 . Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy kinyomtatására nem került sor, csupán néhány gépiratos példány készülhetett belőle. A tanulmányhoz fűzött bibliográfiában Paule Vacher a Benyovszky-kutatás történetében először közli részletesen a Franciaországban, Angliában, Mauritiuson és Madagaszkáron megtalálható, Benyovszkyra, illetve annak első madagaszkári telepére vonatkozó forrásokat 24 . Ezek közül talán a legértékesebb az A. N. F.— S. O. M. Madagaszkár fondjában őrzött ún. Chevillard-kézirat, vagyis az imént említett jelentés — vagy ahogyan Vacher nevezi: „Napló" — 213 lapos kézirat-változata. 25 E kéziratot a B. M.-ban lévő „Protocolle'Mal egybevetve a szerző ezt írja: „A két kézirat szövege hasonló. A fellelhető kevés eltérés jelentéktelen; néhány kihagyott vagy felcserélt szó, hiányzó félmondat, pár nem egyező dátum... Az a véleményünk, hogy a kimutatható különbségek csupán a másolatot készítő személy tévesztései. Ezek viszont azt is tanúsítják, hogy az eredeti szöveget kezdeti formájában többször másolták le, s hogy éppen ezért birtokunkban nem az eredeti kézirat van, hanem két másolat" 20 . (Vacher asszony szerint nem zárható ki, hogy további hasonló másolatok is készültek.) Munkája első részének 27 második fejezetében a szerző részletesen összehasonlítja az Emlékiratokat és a jelentés („Napló") British Museum-beli változatát, a „Protocolle"-t, amelynek mikrofilm-másolata a tananarive-i egyetem könyvtárában rendelkezésére állt. Az összevetés sajnálatos hibája, hogy Vacher — mivel az Emlékiratok kéziratát nem volt alkalma tanulmányozni, az 1790-es francia kiadásról pedig ő sem tudott — az 179 l-es (párizsi) francia nyelvű kiadást használja fel vizsgálatához. Az Emlékiratok 1893-as angol kiadásának Pasfield Olivértől származó előszavát félreértve 28 a szerző tévesen úgy hiszi, hogy az 179l-es kiadás szövege megegyezik a kéziratéval. Jóllehet ez a hiba egy-két nem kellően megalapozott következtetésre is indítja — ezekre visszatérek — az elvégzett összehasonlítás rendkívül termékeny és tanulságos (s számunkra egyben azt is mutatja, mekkora lehetőséget hagyott kihasználatlanul annak idején Jankó János). A kimutatott különbségek első csoportját a dátumok eltérései jelentik. Ezek között azok a leginkább figyelemre méltók, ahol az Emlékiratok és a jelentések párhuzamos eseményei között hosszabbrövidebb intervallumok fedezhetők fel. Ilyeneket rendszerint akkor találunk, amikor az Emlékiratokban az így „nyert" időszakokban valószínűtlen, meseszerű (egyéb források: levelek, Mayeur, Corby vagy mások közlései által meg nem erősíthető, avagy egyenesen megcáfolható) események előadására kerül sor. Csupán ezek alapján kiszűrhető az Emlékiratok egy sor valótlansága: egyebek között a Ramini-históriára, az állítólagos „királyválasztásra", a sakalava-ok elleni nagyszabású hadjáratra stb. vonatkozó passzusok 29 . További jellegzetes különbség a két szöveg között: bizonyos mondatok, fejtegetések vagy események elhagyása az emlékiratokban. Ezek — Vacher kimutatása szerint — elsősorban Benyovszky telepének fogyatékosságaira, hiányosságaira vonatkoznak a jelentésben; továbbá olyan, az Emlékiratokban „tabunak" számító témákat ölelnek fel, mint az „önkéntesek" egészségi állapota, a személyzet nagyfokú mortalitása; a Benyovszkynéval kapcsolatos megjegyzések (aki igen rosszul viselte el a madagaszkári klímát, s emiatt többször is hosszabbrövidebb időre el kellett hagynia a szigetet); a
