Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század történelmében

azokból a katonai tapasztalatokból, melyeket Ön katonai szolgálatai során kétségtelenül szerzett. Van szerencsém, etc."

26 Washington részletesen foglalkozott Benyovszkynak Európában toborzandó légiójának felállítására, és Amerikába szállítására vonatkozó tervezetével. Ezzel kapcsolatos véleményét Steuben báróhoz

27 intézett, 1782. április 12-én kelt levelében fejtette ki. Washington a tervet politikai és katonai szempontokból vizsgálta. A Légió felállításának költségeit — 518 000 Levre — mérsékeltnek találta. Leszögezte, hogy a Légió felállítását nagyban befolyásolják az európai politikai viszonyok. A továbbiakban Washington a Légió-tervnek mind a 15 pontjához olyan kívánalmakat fűzött, melyek teljesítése tetemesen megnövelte volna az eredetileg Washington által is „mérsékeltnek" elismert költségeket. Például: a 7. ponthoz fűzött megjegyzés a légiónak az óceánon történő átszállításával és ennek biztonságos lebonyolításával is foglalkozik. Washington véleménye szerint feltételezhető, hogy az angolok megkísérlik majd a tengeren fogságba ejteni a Légió legénységét, ezért a szállítóhajók mellé hadihajókíséretről kell gondoskodni. Megfelelő mennyiségű hajó e célra — ha nagynehezen még kiállítható is lett volna — jelentősen megdrágította volna a műveletet. Különösebb kifogást emelt Washington a 8. és 9. pontban foglalt elgondolásokkal szemben, melyek a zsoldfizetés módját tárgyalták, de a hadkiegészítés és a fegyvernemi megoszlás tekintetében is korrekciót javasolt.

28 A Benyovszky-féle Idegen Légió többé-kevésbé a Pulaski-légió szerepét lett volna hivatott betölteni. Csakhogy ennek a légiónak maradványa Armand ezredes parancsnoksága alatt még létezett, és „Armand rendületlenül kitart az általa vezetett egység jogai mellett."

29 Ilyen körülmények között el sem képzelhető, hogy a beosztott tisztikar egy „konkurrens" légió felállítását, vagy saját állományának felhígítását támogatta volna. „Világossá vált, hogy Franklin sem kíván a továbbiakban segítséget nyújtani",

30 talán azért, mert Benyovszky csak részlegesen vagy egyáltalán nem tájékoztatta őt valódi, a légióval kapcsolatos terveiről. Franklin a maga befolyásával Benyovszky amerikai letelepedése — nem pedig katonai karrierje érdekében élt. A Légió terve végül is eljutott a Kongresszus elé, de már annyi anyagi követelménnyel és személyes érdekből származó kolonccal megterhelve, hogy elutasítása szinte természetesnek hatott, bár Washington — az általa kétségtelenül javító szándékkal eszközölt kifogások ellenére — mindvégig az elgondolás mellett állt.

31 1782 ily módon nemcsak a második amerikai utat, nemcsak a második amerikai kudarcot, hanem az Európába való újra-visszatérést is jelentette. Mielőtt Benyovszky harmadik amerikai útjáról szólnánk, egy gondolat erejéig még ezen kudarccal járt második amerikai út ösvényén kívánnánk maradni: említettük, hogy Benyovszky a két amerikai utazása közötti időszakban már mint valóságos gróf, gazdasági vállalkozásokba kezdett Magyarországon, melyek a tengeri kereskedelemmel függtek össze, és annyira eredményesek voltak, hogy „1780. dec. közepén Benyovszky a tengerpart összes forgalmának, iparának teljhatalmú ura volt."

32 Vállalkozásaihoz bírta a tengerparti és az azzal szomszédos megyék földesurainak és főispánjainak támogatását. S ezt, az aranybányának induló vállalkozást és kapcsolatokat hagyta ott Benyovszky, hogy másodszor is rendelkezésére álljon a függetlenség ügyének egy olyan katonai egység szervezésével, amely — szerinte — átütő és végleges katonai sikereket biztosított volna az Egyesült Államok függetlenségi erőinek. Ezek a tények részletesebb magyarázatot nem igényelnek! Benyovszky harmadik amerikai útja egy Madagaszkárral kapcsolatos új elképzelés közbeeső állomása volt. Benyovszky 1783-ban Londonban megismerkedett J. H. Magellánnal, a nagy tengeri hajós leszármazottjával. Vele tárgyalta meg a gróf egy új madagaszkári vállalkozás lehetséges változatait: egy új kolónia létesítését, kereskedelmi telepek kiépítését, illetve a régi kapcsolatok felújításának módját. A Madagaszkárra vonatkozó tervek határozott formát Londonban nem nyertek ugyan, de a kereskedelem és az ilyen kapcsolatok kiépítésének fontossága nyilvánvalónak látszott. Magellán ezért azt javasolta Benyovszkynak, hogy utazzék Baltimoreba, ahol a két Svájcból származó „elsőrendű baltimore-i kereskedő",

33 Zollickoffer és Messonier bizonyára szívesen részt vesz a vállalkozásban. Benyovszky ennek reményében 1784 áprilisában családjával együtt Baltimore-ba utazott. Immár harmadszor lépett Amerika földjére, nagy várakozásokkal. A kereskedők együttműködési készségét illetően nem is érte csalódás. Családját — mivel felesége előrehaladott terhessége miatt nem vállalhatta a tengeri utazást — Baltimore-ban hagyta, ő maga pedig több új társ — közöttük Paschke kapitány, egykori Pulaski-légiós — kíséretében hajóra szállt. A baltimore-i kereskedők által felszerelt és áruval megrakott hajó, a „The Intrepid" így indult végzetes — Benyovszky számára utolsó — útjára. Benyovszky harmadik amerikai útjával kapcsolatban léteznek olyan feltevések, melyek szerint az utazás az amerikai kormány, és személy szerint Franklin ösztönzésére történt. E feltevéseket kategorikusan cáfolja Benyovszky grófné és Franklin 1786-ból származó levelezése.

34 E levelekből nemcsak az derül ki, hogy Franklin a legnagyobb meglepetéssel értesült a Benyovszky-család Amerikában létéről, és régi segítőkészségével igyekezett megkönnyíteni a gyermekeivel egyedül hagyott asszony sorsát, hanem Benyovszkyné pontosan meg is jelöli férje utazásának célját: „... Mivel még követeléseink vannak az Indiákon, Amerikába jöttünk, azért, hogy felszereljünk egy hajót, és hogy törekedjünk hasznot húzni abból, amit korábban otthagytunk, és ugyanakkor a lehetőség szerint növelni is akartuk a vagyonunkat."

35