Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század történelmében

4. Benyovszky tervei Magyarország gazdaságának és külkereskedelmének fellendítésére külön tanulmányt igényelnek. Ezúttal csak a téma — mint feladat — felvetésére szorítkozhatunk. Benyovszky Móricot a magyar közgazdasági gondolkodás egyik megalkotójának kell elismernünk, aki kortársait megelőzve igyekezett az iparfejlesztést és a külkereskedelmet a nemzet gyarapodásának és gazdasági megerősödésének szolgálatában állítani. A gazdaság fellendítése Benyovszky terveiben komplex, egymásra ható feladatok sorozataként jelentkezik, a megfelelő háttér- és kiegészítő tevékenység megjelölésével. A Benyovszky-féle gazdasági elgondolások a hazai víziútrendszer kiépítésére épültek. Egy ilyen rendszer megvalósítása jelentős folyamszabályozási munkát is igényelt, ami nagyobb területeknek a mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolását tette volna lehetővé, elősegítve az árutermelés fejlődését és a piacgazdaság kialakulását. Az országos víziúthálózat lehetővé tette volna az árucikkek olcsó, átrakás nélküli továbbítását a fiumei tengeri kikötőig. A tengeri kikötőt Benyovszky az ország kapujának fogta fel, olyan kapunak, melynek mindig és mindenki előtt nyitva kell lennie. Ha csak egy pillantást vetünk is azokra a hősies próbálkozásokra, melyekkel Benyovszky igyekezett megvalósítani gazdasági elképzeléseit, lehetetlen nem gondolnunk Széchenyi nemzetgyarapító tevékenységére. A Széchenyi-életmű említése Benyovszky terveivel kapcsolatban nem valamiféle összehasonlítást ösztönző gondolat, csupán annak a kétségtelen ténynek konstatálása, hogy Széchenyi nagy alkotásai közül néhánynak a gondolata — víziúthálózat kiépítése, tengeri kikötők létesítése, a külkereskedelem megszervezése — ha talán kevéssé kidolgozott formában is, szerepelt Benyovszky fél évszázaddal korábban megfogalmazott gazdasági terveiben. Napjainkban, amikor életünknek szinte természetes velejárói olyan fogalmak, mint a közgazdaság, az ipari struktúra átalakítása, a külkereskedelem növelése stb., Benyovszky gazdasági terveinek kutatása és elemzése nemcsak különösen időszerű, hanem erősíti annak a törekvésnek történelmi tradícióit is, mely a nemzet holnapját, gazdasági megerősödését szolgálja. Konferenciánknak — forrásfeltáró célja mellett — elsőrendű feladata, hogy ráirányítsa a figyelmet Benyovszky szellemi örökségének e nagyon kevéssé ismert, de nemzedékünk gondolkodásához nagyon is közelálló fejezeteire. * * * Befejezésül a Benyovszky-életmű néhány olyan sajátosságára kívánnánk utalni, melyek az életmű nagyon is eltérő és szubjektív értékelése mellett is objektíven léteznek, és azokat figyelembe nem venni nem a tájékozatlanság kérdése elsősorban, hanem a tudatosságé. Lehetetlen nem érezni Benyovszky őszinte készségét a szabadságeszme szolgálatára. Életének főbb állomásai mindig ilyen eszmei csúcsok köré épültek: A Konföderáció tisztjeként harcolt a cári elnyomás ellen, Lengyelország függetlenségéért. Részt vett annak a forradalmi kiáltványnak megfogalmazásában, amely először leplezte le a cári rendszer bűneit saját népével és országával szemben, és amelyet a későbbi forradalmi mozgalmak mintául használtak fel. Madagaszkár szigetén — szembefordulva a francia gyarmatosító törekvésekkel — egy európai hatalmaktól független állam létrehozása irányában tette meg az első lépéseket. Az amerikai függetlenségi harc támogatására irányuló készségét mindennél beszédesebben fejezi ki az a körülmény, hogy az első mellőzés után másodszor is kész volt — saját anyagi hátrányára — Amerikába utazni és újólag felajánlani szolgálatait a függetlenségi hadseregnek. A Benyovszky-életrajznak és életműnek e legfontosabb eseményeit lehetetlen az adott korszak szabadságharcainak és függetlenségi mozgalmainak története nélkül vizsgálni és megérteni. Természetes és emberi, hogy Benyovszky világlátása és elkötelezettségét kifejező elhatározásai nem mindig egyértelműen és könnyen felismerhető alakban jelentkeztek. A kor, amelyben élt, a barokk kora, és ez meghatározta, olykor kötelezően előírta a magatartásformákat. Sokan abból vontak lejeilemére vonatkozóan elmarasztaló következtetéseket, hogy például felnagyította saját társadalmi helyzetét és az eseményekben vitt szerepét, hogy nem létező rokoni kapcsolatokra hivatkozva igyekezett előnyös helyzeteket teremteni önmaga számára. Mindez igaz, de Benyovszky mellett a kornak csaknem minden jelentős szerepet „játszó" személyiségére is vonatkozott. Említettük, hogy Steuben nem volt báró, de ez a cím valószínűleg döntően esett latba a vezérkari főnökség elnyerésénél, és később is bizonyára emelte az egész vezérkar tekintélyét, ahelyett hogy „kalandorrá" degradálta volna — mint Benyovszky esetében — a cím viselőjét. Benyovszky viselkedése, alapos ráérzessél, a kor felfogását és a nagy emberek magatartásával kapcsolatos elvárását fejezte ki, melyet irodalmian Kenneth Roberst ekként fogalmazott meg: „Az amerikaiak — és amint tapasztaltam, az európaiak is — elvárják a nagy emberektől, hogy nagyképűen viselkedjenek. Ha úgy viselik babérjaikat, mint egy közönséges halandó a kalapját, hamarosan kétségbe vonják nagyságukat."

36 Mindezt számításba kell vennünk, amikor történelmi helyét és szerepét keressük annak „a sok viszontagságokon keresztül hatolt, sokat próbált és nagyokat tett Hazánkfiának",

37 aki négy világrészen gyűjtött ismereteit, korát megelőző műveltségét és kivételes képességeit három világrészen igyekezett a népek szabadságának és függetlenségének szolgálatába állítani. Dr. Krizsán László Százhalombatta Irinyi János u. 8. I. 5. H-2440