Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Kálmán Gyula: Mészáros Kálmán, Északkelet-Afrika vadászutazója

A régi Abesszínia térképe. A vastag fekete vonal Mészáros Kálmán expedícióinak útvonalát mutatja galmas, szerény, jó magaviseletű diák volt. A nyári vakációk idején sokat segített szüleinek. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be. Kitűnő minősítéssel szerezte meg orvosdoktori oklevelét. Tombolt az I. világháború vérzivatara, a friss diplomás orvost azonnal kivitték a frontra: egy hadikórházban sebészként gyógyította az esztelen öldöklés tengernyi sebesült katonáját. A béke beköszöntése után Gyöngyösön kórházi osztályos orvosként dolgozott, majd az erdélyi Pecséren körzeti orvosként gyógyított. Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés után súlyos nyomor, munkanélküliség köszöntött hazánkra, mert az évekig tartó hadviselés teljesen szétzilálta gazdasági életünket. Mérnökök, tanárok, orvosok és egyéb értelmiségiek kerültek az utcára. Mészáros doktor is hiába kilincselt állás után: összesen 18 kérvényére érkezett elutasító válasz. Végső megoldásként a kivándorlást választotta. 1924 júniusában úgyszólván üres zsebbel kerekedett föl szülővárosából, a szó szoros értelmében „szerencsét próbálni". Ládákba csomagolta orvosi eszközeit, ruháit, vadászfegyvereit és kedvenc vadászkutyájával vonatra ült. Nagykanizsán és Trieszten át a franciaországi Marseille-ig utazott. Ott július 19-én szállt be az Angkor nevű tengerjáró gőzhajóba. Francia Szomália fővárosában, Dzsibutiban lépett Afrika földjére, ahonnét vonattal folytatta útját Etiópia (akkor Abesszínia) fővárosába, AddiszAbebába. Néhány hónapi magánpraktizálás után görög kereskedők ajánlották be Mészáros Kálmánt Észak-Etiópia legtermékenyebb tartománya, Godzsám fejedelméhez — Ras Hailuhoz —, mert a nagyhatalmú feudális főúr „egy igazi európai orvost akart országában letelepíteni". Éppen hatvan évvel ezelőtt, 1925 februárjában ötven öszvérből és ugyanannyi marcona fegyveres bennszülött kísérőből álló karaván indult el Ras Hailu addisz-abebai rezidenciájából, hogy „jövendőbeli fehér orvosukat, a parancs szerint, hatalmas uruk országának, Godzsámnak fővárosáig, Debra Markosig kísérjék". Sziklás hegyeken, eukaliptuszerdőkön, majd megművelt síkságon haladtak át, s február 19-én megérkeztek a Kék-Nílus partjára. Mészáros Kálmán így örökítette meg a feledhetetlen pillanatot: „Fenséges ősvilági kép: óriási, több kilométer széles, sziklás vadon mély völgye fölött áll a vándor. Tisztán nem látni a túlsó hegyoldalakat, mert a pára, mely a Kék-Nílus fölött lebeg, csak sejtetni engedi a távolba szemlélőnek a vidék vad szépségét. Lent, mélyen, hatalmas sasok keringenek szárnylebbenés nélkül. Halálos csend — szellő se rezdül. S szemben, messze, a godzsámi sziklás hegyek elhagyatottságukban is fenséges büszkeséggel merednek az ég felé..." Február 22-én, izgalmas kalandok közepette keltek át a Kék-Níluson, amelyben hemzsegtek az afrikai nagy folyók rémei, a hatalmas krokodilok. Mészáros doktor kísérőinek az átkelés alatt szüntelenül ropogtak a fegyverei, hogy távoltartsák az életveszélyes hüllőket.