Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Kálmán Gyula: Mészáros Kálmán, Északkelet-Afrika vadászutazója

Mészáros Kálmán kísérői körében a Danakil-földön Orvosi gyakorlat és szafárik „Februát 26-án érkeztem meg Debra Markosba. A fejedelem egyik öreg tábornokát küldte elém, egy óra járásnyira. A kölcsönös »de náje sztiling« (jó napot) után megindultunk a városka felé. Flótások és kürtösök adták tudtára a népnek, hogy megérkezett a fejedelem fehér orvosa. Sereglett is a nép bámulni a nem mindennapi látványt. Éktelen kürtharsogás és flótázás közepette kísértek szálláshelyemre, amely hatalmas, három részre osztott modern, selyemhímzésű sátorból állott" — írja megérkezésének pillanatairól. Mint a tartomány egyetlen orvosára, rendkívüli feladatok vártak rá. Az emberek a legelemibb tisztasági rendszabályokat sem ismerték; virágzott a varázslás meg a kuruzslás minden válfaja, s a különböző járványos betegségek féktelenül pusztították a lakosságot. Mészáros Kálmán etiópiai orvosi működése alatt emberfeletti gyógyító munkát végzett: üszkösödő végtagokat amputált, maláriában szenvedőket kezelt, sokféle sebészeti műtétet hajtott végre, férgekkel fertőzött bennszülötteket látott el gyógyszerekkel — és körülbelül nyolcezer (!) szülést vezetett le. Orvosi tapasztalatairól így ír: „Ezer és ezer esetben kellett tapasztalnom, hogy Etiópia távoli országainak népe akkor még sohasem látott orvost, és ha egyszer megbetegedett, a legnyomorultabbul el is senyvedt. A család együtt hált jószágaival; ezeket csak egy összetákolt kerítésfal választotta el a háziaktól. A kunyhó közepén, szabad tűzhely mellett »vetettek meg« a földön fekvőhelyüket, amely legtöbbször földre terített marhabőrből állott. Takaróul vékonyabb-vastagabb, saját szövésű takaró szolgált. A füstös konyhai szag, a felszeletelt hústömegek, az emberi és állati test fojtó, bűzös, sűrű erdejében nőnek itt fel a gyermekek... De aki megmarad, abból azután csakugyan kemény, szívós, szenvedni tudó ember válik." Mészáros Kálmánnak több mint tíz esztendei etiópiai tartózkodása alatt számos lehetősége nyílott vadászszenvedélye kielégítésére is, mert főnökei lehetővé tették számára a nagyobb, hosszú hetekig tartó vadászexpedíciók szervezését, sőt mindig adtak melléje fegyveres kísérőket is. Akkoriban igen kevés fehér vadásznak adatott meg, hogy Etiópia mesés gazdagságú vadászati területeit becserkészhesse. Nem voltak kiépített utak, s a vadásznak több száz kilométert kellett öszvérháton utaznia egy-egy szafárin — gyakran véres küzdelmet folytatva a bennszülött rablóbandákkal. Mészáros Kálmán etiópiai vadászútjain összesen mintegy 7 ezer kilométert tett meg öszvérháton! Első szafáriját a Tana-tó — melyből a Kék-Nílus ered — környékére indította. Sok krokodilt zsákmányolt, s itt kapta puskavégre első leopárdját és vízilovát; több más vadfajt (zebra, antilopfélék) is lőtt. A hatalmas tavon, melynek öszvérháton való megkerülése 16 napig tartott, flamingók, kócsagok, vadkacsák és -ludak százezrei éltek. Első kenyéradójával, Godzsám tartomány fejedelmével összekülönbözött Mészáros Kálmán, mert (