Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Menyhárth László tudományos működése a Zambezi mentén

nak Quelimanétól a Lupata-szorosig terjedő, 1890 nyarán tett 37 napos csónakútjának eseményeit és tudományos megfigyeléseit. Az adatok nem egyszeri megfigyelés eredményeit közlik, hanem az útvonal további két végighajózása alkalmával végzett ellenőrzések és kiegészítő adatok teljesebb, autentikusabb anyagát tükrözik. A Zambezi útinaplót Menyhárth magyar nyelven írta. A napló ezen eredeti kézirata máig is lappang. Csupán azt a másolatot sikerült 1981 őszén felkutatnom, amelyet nyolc évtizeddel korábban Dégen Antal egyetemi tanár készített az eredetiről. Dégen a naplót német nyelvre is lefordította.

18 A német fordítás alapján a napló szövegét portugál nyelven is kiadták 1939-ben Mozambikban.

19 A magyar szövegű napló — előreláthatóan — a Földrajzi Közleményekben jelenik meg, 1986 folyamán. A napló gazdag gyűjteménye a XIX. század végi földrajzi helyneveknek az Alsó-Zambézi vidékéről. Quelimanétól Teteig minden lakott helyet megnevez, és leírja a települési rendszert, a gazdasági és az etnikai viszonyokat. Olvasva naplóbejegyzéseit, úgy tűnik, hogy túlzóak azok az adatok, amelyeket korábban Czímermann az afrikai éhségről közölt. Ezen adatok azonban semmi túlzást nem tartalmaznak. A Menyhárth által megfigyelt mezőgazdasági termelést ugyanis csak korlátozott területen, és áradás után lehetett eredményesen végezni. De aszály idején a Zambezi sem áradt és a korábban virágzó termőföldek pusztasággá változtak. A következtetés Menyhárth számára világos volt: öntözéses földműveléssel csökkenteni lehet a kedvezőtlen természeti behatásokat. Megfigyelte továbbá Menyhárth, hogy végig a Zambezi mentén szinte nem volt olyan terület, ahol az utazását megelőző 50—60 esztendőben ne folytattak volna mezőgazdasági termelést.

20 E tényre a folyót szegélyező fák életkorából következtetett. A mezőgazdasági termelésre kiszemelt területen ugyanis az afrikaiak tűz által kiirtották az erdőt. A felégetett erdő helyén maradt kitűnő minőségű termőföldet annak kimerüléséig használták, azután más helyen végeztek irtást. A régi szántóföldet visszahódította az erdő, de attól függően, hogy mikor használták utoljára, a rajta levő fák kisebbek vagy nagyobbak voltak. Menyhárth e termelési rendszert nem tudta beilleszteni saját elképzeléseibe, mivel e forma szüntelen (vagy legalábbis 8—10 évenkénti) helyváltoztatást, vándorlást követel. Menyhárth ezzel szemben letelepedett földművelő közösségek megteremtését tűzte ki céljául, és olyan termelési forma meghonosítását, melyben a föld termőképességének művelés, öntözés és trágyázás útján kell megújulnia. Menyhárth László komplex kutatásokat és vizsgálatokat tartott szükségesnek ahhoz, hogy kialakíthassa a legkedvezőbb termelési formát, hogy megtalálja a helyi viszonyokat legjobban tűrő mezőgazdasági növényeket, hogy meghatározza azok legoptimálisabb vetési idejét, a növények ápolásának szükséges munkafolyamatait és ezek időpontját, s végül egy olyan vetésforgó kialakítását, amely hosszú ideig képes — egyéb beavatkozásokkal — biztosítani a föld termőképességét. Állomáshelyén — Boromában — mindenek előtt meteorológiai műszereit állította fel. 1891. február 15-én történt e nevezetes esemény, amely dátumot az első rendszeres, sokszempontú, folyamatos és hosszú távú afrikai időjárási megfigyelések kezdetének tekinthetjük. Esetenkénti időjárási megfigyeléseket több Afrika-kutató — a magyarok közül Magyar László és Sass Flóra •— is végzett, de éveken keresztül, és komplex módon, a hőmérséklet, a szél, a légnyomás, a csapadék változásaira, valamint a talaj minőségi és hőmérsékleti adataira is figyelve, először Menyhárth László végzett Afrika területén. E nevezetes eseményről Menyhárth ekként tudósít: „1891. február 15-én állítottam föl a Barographot és Thermographot a szerény kis Observatoriumban. Nem más ez, mint egy 1 1/2 m hosszú és 1 m széles kis kunyhó, mely 4 cölöpre erősítve 2 m magasságban áll. A kunyhó padozatát európai fenyődeszkák képezik, melyekbe elég sűrűn lyukak furvák. Az egész faalkotmányt kívülről sűrű sodrony-háló veszi körül. Közbe-közbe még bádoglemezek is vannak elhelyezve a nap szúró sugarainak fölfogására. A kunyhót szalmatető födi oly módon, hogy a tető alsó pereme egy méter magasan van a megfigyelésre szolgáló eszközök fölött. Jobbrabalra (nyugat-keleti irányban) 4—7 m távolságra alacsony épületek vannak. A legközelebbi fának ágai 6 m távolságban terjengnek. A Zambezi 84 m-re van e megfigyelő állomástól és a közbeeső teret apró fák födik. A sziklás dombsor ehelyütt körülbelül 200 m távolságban húzódik a Zambezi partjai mellett, míg a folyó másik — bal — oldalán meredeken szakad a folyó medrébe, mely e helyen 200 m széles. Hivatásom teendői miatt nem mindig végezhettem megfigyeléseimet ugyanazon időben. A különbség 1/2—1/4 óra közt ingadozik."

21 Az időjárási megfigyelések adatait Menyhárth egy mezőgazdasági „Kalendárium" összeállításához kívánta felhasználni. Ezen egyedülálló kalendáriuma választ adott volna olyan kérdésekre, hogy mit, mikor, hogyan kell és érdemes vetni, milyen talajt és időjárást kedvelnek az egyes élelmiszernövények. Ugyanezt a célt szolgálták kísérleti parcellái a Zambezi partján, amelyeken kukorica, cirok, burgonya, bab, gyapot, olajos magvak és kávé termelésével kísérletezett. Kísérleti eredményeit a boromai miszsziós állomáson berendezett minta-ültetvényen hasznosította. E gazdaság híre még Európába is eljutott. Maga Menyhárth is írt a boromai „csodáról": ,,P. Hiller egészen el van foglalva az építéssel: az egyik helyen a meszet égeti, a másik helyen a tégla-kemencék égnek, itt a szerecsen asztalosokat, vagyis inkább ácsokat igazgatja, amott az erdőkben vágatja a fákat. Kutakat ásat, gépeket és vasutat állít föl, hogy a vizet és építésanyagokat a helyre fölszállítsa."

22 Menyhárth mintagazdaságában gőzgép és gőzmalom dolgozott és a gépeket afrikaiak kezelték. Az állomás — néhány esztendő múltán — már olyan tartalékokkal rendelkezett, hogy a legnagyobb éhínség idején képes volt ellátni meglehetősen távoli környéke lakosságát is élelemmel. Menyhárth meg-