Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Menyhárth László tudományos működése a Zambezi mentén

találta a mezőgazdasági termelés megszervezésének és e munka végzésének hatékony formáit. Utóda, P. Völlers így emlékezett e páratlan teljesítményre: „Akinek csak némi fogalma van arról, hogy mily nehézségekkel jár ily vállalatok létesítése még a kultúra ölén is, az bámulattal telik el annak láttára, amit P. Menyhárth oly rövid idő alatt megteremtett. Az őserdők kiirtott helyén dús termőföldek terülnek el, melyeket kristályvizű patakok szeldelnek. (Az öntözőrendszer.) A roppant veteményes kert hihetetlen termést gyümölcsöz; P. Dialer fekete növendékeivel hatalmas területeket ültetett be banán-, mangó-, citrom- és narancsfákkal, dinnyeés uborkafélékkel stb. A fő sikert mégis az iskola mutatja; 87 négerfiú, jórészt a szomszéd törzsfők gyermekei nyernek itt nevelést és oktatást; nemkülönben az ipariskola is: asztalos-, kőműves-, kovács-, szabó-, cipész- stb. műhelyeivel nagyot lendített a missziótelep fölvirágoztatásán."3 Az iskolában kémyelvű oktatás folyt. Azon fontos és a kontinens területén ugyancsak egyedülálló kísérlet mellett, hogy irodalmivá és általánossá, közössé tegyenek egy törzsi nyelvet, a nyungvét, Menyhárth az oktatásban bevezette a portugál nyelvet is. Czímermann egykori iskolájának tananyaga Menyhárth révén természettudományi ismeretekkel bővült. A fő tárgy természetesen a vallás oktatása volt, mellette azonban kielégítő ismereteket szereztek az afrikai gyermekek a portugál és nyungve nyelvekből, az írás és olvasás „tudományából" mindkét nyelven, számtanból, földrajzból és természetrajzból. És volt még egy igen fontos tantárgy: a földművelés. Míg a missziós iskolában Czímermann idejében szinte kizárólag olyan gyermekek tanultak, akiket a misszionáriusok váltottak ki a rabszolgasorból, a misszió mezőgazdasági sikereit látván, már nagy számban küldték el gyermekeiket tanulni a törzsfők és a helyi közigazgatási vezetők is. E körülménynek azért lett volna igen nagy jelentősége, mert az apjuktól hivatalukat is öröklő fiúk idővel a közigazgatás kulturáltabb formáit valósíthatták volna meg. Új állomáson Czímermann 1894 januárjában bekövetkezett halála után a zumbói állomás vezető nélkül maradt. Menyhárth László úgy vélte, hogy a boromai állomáson már mindent megtett az eredményes munka folytatása érdekében, ezért elindult Portugália Keletafrikai gyarmatának legnyugatibb pontjára, hogy „messze a hazától, elzárva a művelt világtól, ezerféle veszélyek között" megismételje a boromai csodát. De a helyváltoztatás révén megnyíló új kutatási lehetőségek is csábították Menyhárth Lászlót. Boromáról úgy beszéltek akkoriban, hogy oda még elér Európa keze, de Zumbó, majd 1000 km-re a tengerparttól, már „igazi" Afrika. Ide, az igazi Arfikába indult el 1895 elején, nagy reményekkel és nem titkolt szorongással Menyhárth.