Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684-1749-ig (A magyarországi halászatról fordítás) (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A császári udvar, melynek szolgálatában Mikoviny fáradhatatlanul, életét felőrlő szorgalommal dolgozott, nem bizonyult hálásnak iránta. 1750-ben bekövetkezett halála után özvegyétől megtagadták a nyugdíjjárulékot, sőt évekig zaklatták a még esetleg hátrahagyott térképei miatt. Munkatársának, jó barátjának, Bél Mátyásnak ugyancsak kiábrándulást hoztak utolsó évei. Nagy munkájának kétharmada kéziratban hevert, pénz hiányában nem tudta kiadni. Az V. kötet csak négy példányban jelent meg! Keserűen írja: „Isten kegyelméből az egész munkát elvégeztem, úgy hogy ami hátra van, azonnal sajtó alá adhatnám és kinyomtathatnám, ha az idők a múzsákhoz kedvezőbbek, és az emberek igazság és jogszeretőbbek volnának . . ." („Notitia" IV. előszava.) 1749-ben meghalt Bél Mátyás. Emlékének Farkas György egy kronosztikonos verssel tisztelgett:* CLarVs In arte BeeL Matthlas Vir reVerenDVs eXVtVs Vita regna beata tenet. (A tiszteletre méltó férfiú, tudással tündöklő Bél Mátyás sorainkból eltávozott, osztályrésze lett az örök élet.) A közvetlen utókor őrizte Bél Mátyás emlékét. Megható a tisztelet és nagyrabecsülés, mely Horányi Elek szavaiból kicsendül: „Bárcsak hamvaiból olyan valaki támadna, aki hasonló akarattal és szándékkal képességeit és szellemének erőit éjjel és nappal dolgozva a Haza dicsőségére fordítaná, és a torzsalkodó emberek üres fáradozásait és cselvetéseit szilárd lélekkel megvetné, és szétszórná. Ha majd az irigység, mely az emberek lelkét fogva tartja, megszűnik, és a pártoskodó viszályok elülnek, szeplőtelen fényben ragyog fel ennek az embernek a kiválósága, erényei és tettei, és amit mi itt csak röviden érintünk, arról az utókor évkönyvei beszélni foglnak; azért szeretnénk néhány szóval külsejéről és szellemi adottságairól megemlékezni : * A vers rejtetten Bel Mátyás halálának évszámát (1749) tartalmazza