Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684-1749-ig (A magyarországi halászatról fordítás) (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

ják kovácsolni." A „Notitia . . .*' III. kötetének előszavában pedig a forráskutatás fontosságát fogalmazza meg: „Adj nekem a magyar történelem két századából csak kétszáz oklevelet a királyok szerint rendezve, és én annyi nyereséget szolgáltatok neked a belső történet kibővítésére, amennyit Bonfininek egy egész decasa sem képes nyújtani. Én valóban mindig meg voltam arról győződve, hogy ami a szentírás a theológusoknak, az írott törvény a jogtudósnak, a józan ész a bölcselőknek, az az oklevél a történetíróknak. Vajha valahára megnyílnának előttünk a fukar levéltárak!" A fent idézett fő művében a „Notitia Hungáriáé Novae Historico Geographica"-ban a történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözetét valósítja meg. Ennek bemutatására kiemelünk egy-két részletet, melyek elsősorban a Balatonról, a Balaton környékéről és a balatoni halászatról szólnak. A Balatonnal határos Zala, Veszprém és Somogy megyék leírásánál foglalkozik a „tengerként hullámzó" jeles tavunkkal: „Sok víz öntözi Zala megye területét, de valamennyi állóvize közül legjelesebb a Balaton. Nevének eredete bizonytalan, hacsak nem a szláv „Blato"-ból származik, ami „fertőt", „sarat" és tavakban gazdag helyeket jelöl. Ügy véljük, ebből a szláv szóból származik a Balaton szavunk oly módon, hogy a magyarok a szó első szótagjában a mássalhagzótorlódást magánhangzóval feloldották és lett „Balato", melyből aztán később a „BaIaton"-t képezték. Ezt tovább formálva alkották meg belőle a németek a „Blattensee"-t... A Balaton egy hatalmas tenger, mely miután a Zala vizét magába fogadja, nyugatról keletre áramlik, egyre jobban tágulva változó szélességben árad, és közben ahogy mélyül, egyre többet hódít el a partból... A megye területéből ugyanis különböző mélységű öblöket formál. Ahol a felszín lehetővé teszi, mélyebbre nyúlik, és itt is, ott is öblöket hoz létre. Híres közülük az, amelyik a tihanyi félszigetet fogja közre. Tudniillik a földnyelv mindkét oldalán mélyen nyúlik a szárazföldbe, nagy területet karolva át, s így egy, a hullámok habjával övezett csodálatos félszigetet alkot. . . Vize szőke és a gyakori viharos szél miatt zavaros, de a halaknak bő táplálékot nyújt. . . Egyetlen kivezető folyója, melyet „SÍó-víz"-nek hívnak, más folyókba szállítja vizét." (Komitatus Saladiensis p.5.)