Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Társulatok szerveződése a XIX. században

Társulatok szerveződése a XIX. században A XVIII. század végén kiderült, hogy az állam a magyarországi vizek rendezését nem fogja saját erőből elvégezni, tehát az ahhoz szükséges védműveket az érdekeltek költségére kell megépíteni. A magánosok költségén létesítendő vízművek megvalósítása érdekében adta ki I. Ferenc király az 1807. évi dekrétum 17. cikkelyét, mely szó szerint a következő volt: „A magánosok költségén létesítendő vízmüvekre nézve Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával rendeltetik, hogy ha az együttesen érdekeltek többsége a folyók ártalmas kiáradásainak elhárítására szükséges vízi müveknek saját költségükön leendő elkészítését elhatározva, az ezen munkálat társulatába belépni nem akaró birtokosokat ugyan a rájuk eső költségek hordozására kényszeríteni nem lehet: szabadságukban álland azonban a többi földesuraknak ily munkálatokat, az illető törvényhatóság előleges beleegyezésével s O felségének a királyi helytartó-tanács arra nézve kinyert kegyelmes határozatának hozzájárulásával és az érdekelt felek előleges teljes kártalanítása mellett, saját költségükön végeztetni és ha a munkálat sikerül, azoknak az új műből eredő hasznait, a kik annak létesítéséhez a rájuk eső részben járulni nem akartak, mindaddig zár alatt tarthatják, míg a zár alá vett jövedelmek a ráfordított költségeket ki nem egyenlítették. " Ez a rendelet tehát lehetővé tette a vízitársulatok szervezését, s ennek alapján 1810-ben már meg is alakult a Dunántúlon az első társulat, „Sárvíz szabályozó Társulat". Az 1807. évi törvényt tovább fejlesztette az 1836. évi XXXVI. és az 1840. évi X. tc. amelyek kimondták, hogy „egy vagy több törvényhatóság határain átvonuló vizek kiöntései ellen emelendő töltések a közbirtokosok nagyobb részének megegyezése, vagy közBedekovich Lőrinc szabályozási térképe 1800-ból