Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Társulatok szerveződése a XIX. században
határozat következtében a haszonban részesülő birtokosok költségére haszonarányilag, az illető törvényhatóság által kidolgozandó mérték és kulcs szerint készítendők el." Az utóbbi törvény 9. §-a a szükséges földterületek kisajátításáról 15. §-a pedig a töltések és csatornák rongálásával kapcsolatban tartalmazott rendelkezéseket. A Berettyó völgyében elsőként 1842. május 14-én Diószegen az Ér-szabályozó Társaság alakult meg, a Pocsajtól Szalacsig tartó Ér-szakasz, 31 547 öl (59,8 km) szabályozására. (Tekintettel arra, hogy korábbi könyvünkben 1 a Társaság működésével már részletesen foglalkoztunk, ezért erről a Társaságról itt csak röviden kívánunk megemlékezni.) Az alakuló közgyűlésen Szász József megyei főmérnök terjesztette elő szabályozási tervét és számításait. A terv szerint a tervezett hosszúságú csatorna kiásásában 31 051 köböl (113 406 m 3 ) földet kellett megmozgatni, amely 63 519 forint költség biztosítását tette volna szükségessé, a szabályozás pedig 18178 kh tetület ármentesítését jelenthette, melyből 9739 kh-t állandóan víz borított. A Társaság elnökévé Fényes Károly csokalyi közbirtokos táblabírót, helyettes elnökké Okolicsányi Károly főszolgabírót, jegyzővé Kovács Lajost választották. Az alakuló közgyűlésen részt vett Beszédes József nagyváradi kir. igazgató vízmérnök is, aki a Társulat megalakulását messzemenően támogatta. A mentesített területet az érdekeltek bevallása alapján állították össze, de ennek kivizsgálására később lehetőséget adtak. A munkát 1842-ben kezdték meg, a befejezést pedig 1844-re tervezték. A megvalósítás azonban - a tervezett költségek elégtelensége és az érdekeltségi hozzájárulások késedelmes befizetése miatt - lassan haladt előre. Ezek miatt a költségvetést át kellett dolgozni, amit 1845. január 24-én mutatott be Szász József a közgyűlésnek, s az most már 122 475 forintot tett ki. A csatorna kiásását 1844. október 12-ig csak 22,9 km hosszban végezték el. Ezt követően a csatornaépítési munkák pénz hiányában lelassultak, majd a szabadságharc alatt teljesen leálltak. Az önkényuralom alatt egyetlen említésre méltó esemény történt, a már korábban elfogadott „Alapszabályt" Jándly László társulati titoknok 1851. július 24-én átdolgozta. A Társulat végül elhatározta, hogy a tervezett munkák megvalósítása érdekében csatlakozik a Berettyó Társulathoz, ami az 1859. szeptember 12-én tartott „átalakulási közgyűlésen" meg is történt. Az így kibővült társulat neve ettől kezdve Berettyó- és Ér szabályozási debreceni Társulat lett. 2 1845. október 9-én Tiszadobon gyűltek össze azok a Tisza menti birtokosok és érdekelt önkormányzatok, akik földjeiket a Tisza kiöntéseitől kívánták megmenteni. A gyűlésen gróf Széchenyi István és Vásárhelyi Pál is részt vett. A résztvevők még ezen a napon megalapították a Tisza szabályozására és védtöltéseinek kiépítésére a Tisza-Dobi Társulatot, melynek neve később Alsó Szabolcsi Tiszai Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat lett. Mivel ennek a Társulatnak a tevékenysége a BerettyóHortobágy völgyét csak közvetve érintette, s működésével korábban megjelent könyvünkben 3 már részletesen foglalkoztunk, itt most a társulat tevékenységével a továbbiakban nem foglalkozunk. Dunka-Fejér-Papp: A Közép-Tiszántúl vízi története. Bp., 2003. 79-81. p. Dunka Sándor: Az Er-és a Berettyó szabályozási társulatok története. VK, 1989. 1. füzet 99-108. p. Dunka-Fejér-Papp id.m. 81-85- p.
