Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Az 1966. évi jeges ár

őrház felett mintegy 50 m-en kezdődően a szakadásig -2x3 m-es kb. 25-30 cm vastag jégtáblák voltak. Azokon átevickélve közelítettük meg a szakadást, melyet az akkumulátorok gyenge fényénél 30-35 m hosszúnak becsültünk. A víz, amelynek csaknem teljes felületét jégtáblák borították, rohanó mozgással bukott át az átszakadt gátszelvényen. A szakadás alatt kb. 20 m-rel a hullámtéri vízszint (jégszint) 0,5 m-rel, míg a mentett oldali részen kb. 2,0-2,5 m-rel volt a töltéskorona szintje alatt. Az őrháztól kezdődően a töltés lábtól mintegy 10 km-re a töltéssel párhuzamosan mintegy kb. 10 m széles nyárfa erdősáv húzódott. A fák vastagságát mintegy 15 cm-re becsültem. Az erdősáv sűrűn volt telepítve. A tőtávolság mintegy 2,0 m lehetett. Ennek azért van jelentősége, mert megfogták a jégtáblák egy részét, amelyek a töltés és az erdősáv között mintegy dugaszt képezve védték az őrházat. Az erdősávnak a töltésszakadással szemben levő részén a jégtömeg a fákat letarolta, lefektette, szabad utat adva az áramlásnak. Az őrház egy kiemelt platóra épült, melyet akkor még a víz nem árasztott el. Erről a platóról vízre helyeztük a motorcsónakot, hogy majd azzal megpróbáljuk kiszállítani a pótkocsin rekedt embereket. Amikor indulni akartunk a katonák nem vállalták a sötétben a fák, jégtáblák és egyéb terepakadályok között a bejutást. Míg a katonákkal alkudoztam, próbáltam rávenni őket a feladat végrehajtására, felbukkant a sötétből egy faladik négy emberrel. A csónakos egy vadász-halász ember volt, aki - mondása szerint - őzeket próbált menteni. (Volt is egy döglött őz a csónakban.) Meghallotta a segélykérést, odavezette a csónakot a pótkocsihoz, felvett három kubikost és kihozta az őrházhoz. Egy órán belül még 3 fordulóval kimentette all embert. (Nagy kő esett le a szívemről!) Reggelre megváltoztak a jégviszonyok. Az erdősáv és a töltés között felhalmozódott rengeteg jég eltűnt. A mederben is csak imitt-amott úszott egy-egy jégtábla. A vízszint 1,2-1,5 m-rel a korona szintje alá süllyedt. Megnéztük a szakadást, lényegesen nem változott, szélességét 40 m-re becsültük. A víz még mindig nagy zúgással, rohanó mozgással bukott át rajta A mennyiséget 120 m

3

/s-ra becsültem. Érdekességként még egy eseményt írok le, amely 11-én történt. A fáradtságot és feszültséget ernyedő bágyadtság váltotta fel. A helyreállítás lehetőségeit latolgattuk, amikor Szeghalom felől a folyón egy katonai LUG (lánctalpas úszó gépjármű) közelített. Nyolcan ültek benne: katonatisztek, a megyei tanács két osztályvezetője, a szeghalomi járási pártbizottság titkára és Orlóci István mérnök kollégánk. Jöttek megnézni a gátszakadást. Sikerült is, mert ahogy megközelítették, a rohanó víz elkapta a LUG-ot, átmentek a vízsugáron és fennakadtak a ferde helyzetbe lefektetett nyárfákon. A nagy úszótestet a rohanó víz lebegtette, mozgatta. Olyan szerencséjük volt, hogy nem borult fel az úszótest és senki sem esett ki, pedig rettenetesen billegett, még a víz is becsapott az oldalán. Hátborzongató látvány volt. Mikor rémületükből magukhoz tértek - ők is, mi is - integetéssel tudomásunkra hozták, hogy a jármű mozgásképtelenné vált, de a motor üzemképes és csörlője is működik. Bár mindössze 15-18 m-re voltak a töltéstől, a víz rohanó mozgása olyan zajos volt, hogy nem tudtunk beszéddel kommunikálni. Újabb problémánk jelentkezett. Ki kell menteni a járművet. Ehhez két dolog kellett: kihozni a csörlő drótkötelét a töltésre és egy fix tárgy, amihez azt rögzíteni lehet. Fix tárgyként a rézsű munkaárkába helyezett faoszlop, vagy gerenda jöhetett szóba. A gátőrház raktárában találtunk egy 4 m-es gerendát, melyet a töltés tetején levő jégtáblákon bukdácsolva el kellett vinni a szakadásig. A mentett oldali rézsűbe a töltés tengelyével párhuzamos, mintegy 0,80 m mély és 4,0 m hosszú munkaárkot ástunk. Ebbe fektettük bele a gerendát. Középen egy keskeny rést vágtunk, hogy a drótkötelet rá tudjuk erősíteni a gerendára. Ezután bekövetkezett a drótkötél kihozása a fákon felakadt járműből. Ott találtunk egy fa halászcsónakot, melynek végére kötelet kötöttünk. (Megkérdeztem attól a személytől, aki másodiknak vállalkozott, hogy tud-e úszni? Igen, válaszolta.) A csóna-