Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Tiszai gátszakadások, magasparti elöntések okozta árvizek a Sárréten

Hortobágy áradása következtében a második árhullám április 30-án az első áradást 3 lábbal haladta meg. A legnagyobb emelkedés ekkor is 2 láb volt. A Bárándról Rábé felé vezető közút mentén a szántók emelkedett vidékeinek kivételével azt a vidéket, ahol Dancsháza, Sáp, Tetőtlen, Kaba faluig terjed, magas árvíz borította. Bajom: A Rábé-Bajom és a Bajom-Báránd közötti utak mentén, az utaktól délre és nyugatrafekvő területek víz alá kerültek. Első ízben március 28-án 24 óra alatt a víz 2 Vz lábbal (t),8 m) nőtt, ez a víz főként hóolvadásből és a Kalló árhullámából eredt, legkevésbé a Berettyóból. A második a Hortobágy áradó vizétől származott (május 3.), s az az áradás a Berettyó vizét annyira visszaszorította, hogy felfelé folyt egész Bakonszegig, s csak május 17-én kezdett Bucsa pusztában lefelé folyni, melynek mocsarában 3 láb magasan állt a víz a nádkotu felett. Május 23-án szűnt meg a lefolyás. N.Rdbé: Bakonszegtől N. Rábé és Torda faluk felé a tordai ér mentén dél felé eső részen az egész vidék el volt árasztva. Kétszer nagyobb volt az áradás, május 5-én 24 óra alatt a víz 1 lábot emelkedett, a másik 7-8 körül, amikor a Hortobágy vizének növekedése miatt a víz 6 hüvelykkel (0,16 m) a korábbi fölé emelkedett. Ez az áradás a mintegy 10 lábra (3,3 m) nőtt nádszálakat további 4 lábbal meghaladta. Szeghalom: Az első árvíz legnagyobb magasságát április 1-én észlelték. Ez a Tás pusztáról, a Fekete Körösből és a Sümgösdbölfolyt le. Ezt követte a második áradás, május 1-én érte el a legnagyobb magasságát és a Berettyó és a Hortobágy vízéből vette eredetét. Az első árvíz emelkedése 24 óra alatt 12" (0,32 m) volt, a második 18 hüvelyk (0,47 m). A terület mentesítésére emelt gátakat: csalántói, Király-erdei, Majta, Halas, Hajó-ér, Zsombékos, Kis Körös gátat, a két Balkán gátat, az Uraság, a Varjas derékon alul való gátat az árvíz magassága kisebb-nagyobb mértékben meghaladta, tehát az egész határrész víz alá került. Az 1830. évi árvíz Szeghalom mellett nagyobb volt, mint az 1816-os, a Tekerő mellett azonban a Simánd, derékon kisebb magasságra emelkedett. " Ezen kívül teljesen víz alá kerültek Huszár Mátyás tájékoztatása szerint a következő puszták Hort, Máté, Zám, Angyalháza, valamint Nádudvar határa, Tur, Füzesgyarmat, Ecseg-puszta, Bucsa-puszta. 1830-ban csaknem az egész Körös-Berettyó-völgy el volt öntve. Huszár Mátyás szerint a Kunságon 11 3

Á (67,6 km

2

), a Hajdúknál 4 V$ (24,2 km

2

), Szabolcs vármegyében 23 VJ négyzetmérföld (13,45 km

2

) volt elöntve. Az összes vízfolyások árvize által 89 Vi négyzetmérföld (514,9 km

2

) az összes elöntést a Körös-Berettyó völgyében és a Tiszánál a Maros betorkolásáig összesen 140 négyzetmérföldre (806 km

2

) becsülte.

2 A Tisza legnagyobb vízállása 1830-ban Tokajnál 7,24 m volt. A Tisza bal parti töltésének erőszakos átvágása 1855-ben „Tokajnál 51 cm-rel haladta meg a vízállás 1855-ben az 1830. évit. Március 19-én este 9 órakor az erősen átázott töltésesővel párosult szélviharban Akolhátnál átszakadt. 30-án a borsodi hatósága Sajó torkolat alatt Sulymoshátnál a jobb parti mentesítetlen területek érdekében erőszakkal átvágatta. A gátszakadás és átvágás következtében nemcsak a már 1852 óta már mentesítettnek vélt Urkom-Polgári Tisza-menti terület került víz alá, hanem az árvíz a Hortobágy öblözetébe is betört, és azt a Körösökig elárasztotta. "

3 2 Gallacz János: Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról. 1. rész. A Körös és a Berettyó völgye. Nagyvárad 1896. 229-249. p. 3 Vízgazdálkodási adatgyűjtemények. III. Kötet. Vízgazdálkodás. Ármentesítés. 11. p. Kézirata TIKÖVIZIG Könyv tárában