Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Tiszai gátszakadások, magasparti elöntések okozta árvizek a Sárréten

Az 1855. évi árvíz leírásánál íróink felemlítik, hogy a vízjárta területből (az ősi ártérből) alig maradt egy kis terület szárazon. Egyes esetekben nemcsak az árvíz szakította át a töltést, hanem, hogy földjét az árvíz pusztításaitól megmentse, a folyó túlsó partján levő érdekeltség is, amint az alább közölt jegyzőkönyvből is megállapítható. 1855-ben Borsod vármegye kerületi főnökének rendeletére vágták át az előző évben (1854) elkészült Széchenyi gátat. Az átvágáson kitörő víz az Alsószabolcsi tiszai társulatnak egész bal parti árterületét elöntötte.

4 Az Alsószabolcsi Társulat 1855. április 21-én Debrecenben tartott ülésén először felolvasták a Járási Igazgatóság jelentését az ügy állásáról, mely szerint számot adtak a Társulatnak az 1855. évi árvízi eseményekről. Ezt követően többek között az ülésen az alábbi jegyzőkönyv született: „.. .Altmenvén továbbá a dolgok mostani helyszínére jelenti, hogy Mártius elején annyit áradt a Tisza, hogyannak kiöntéséről a töltéseken felül csak a Dobiak munkássága mentette meg a területet, mihez képest aggódni kelletvén a Töltésekről és azok feletti kétszeresebb vigyázásra a Kerülők utasíttattak, reájuk s a Töltésekre felügyelni, rendkívüli felügyeilök és éjji örök is alkalmaztattak, a Dobi és Polgári Gendarmeria felkéretett, hogy a Töltéseken czirkáljon, a Csáthi Járási Főszolgabíró megkerestetett, hogy Járásában Borsodmegyében hirdettesse ki, hogy a Töltéseket rongálni, azokat megsérteni Kemény büntetés terhe alatt tiltatik, a Cs.Kir: Középponti Bizottmány is fel kéretett, hogy a Tisza völgy mentében a Töltések fenntartása iránt intézkedés tétessék, Mártius 28-án azonban már meghaladván a Tisza víz ár magassága az 1830-it a Szederkény Akolháza Töltést mely felsőbb rendeletre csekélyebb magasságra építtetett, kezdte a víz ár felérni, úgy hogy Banyieczky mérnök vezetése alatt ottan ez napon, és a következő29-én az akkori borzasztó vihar és esső közepette is, számos emberek dolgoztak a Töltés fellyebb emelésén, és a történt sérülések kiigazításán. Mindegyre nővén azonban a Tisza, s a vihar, és hullámok egyre ostromolván a már éppen a víz színével egyenlőségbe jött Töltéseket, 29-én estve 9 óra után a már ált csapott hullámok, a dolgozókat is le csapkodván a Töltésről a víz ár keresztül csapott, futott rohant ki az ár-területbe. Ezt követte 30-án a Borsodiak erőszakos merénylete, mely szerint azok nevezetesen a Megyei Fő Mérnök, Galánffy Föszolga bíró vezetése alatt álló Karhatalommal a Szederkényi töltést elvágatták, s e vágás a Dobi vonalon történvén, a kivágott tér bővebben oszthatta a víz árt, a volt s már meg mentettnek vélt árterületbe, annyi víz is omolt azon ki, hogy jelenleg a rendkívüli áradások közzé számítható nagy ár-vizünk van, így a szabályozással is elért, és tovább is elérni kívánt czél meg hiúsittatott, annál inkább, mivel 29-én a viharok máshol is tettek pusztításokat, nevezetesen a Tokaj Ladányi és a magány töltéseken, úgy hogy a vallott Kárt egyelőre kiszámítani sem lehet, de ellehet rá mondani, hogy az tetemes és felette nagy. Ezekből kitűnik hogy a töltéseket hiában építjük, ha fenntartásukról is nem gondoskodunk, hogy továbbá az építési tervek hiányosak voltak, mert műtanilag kiszámított munkán a jelen évi áradás és viharok győzedelmeskedtek. (kiemelés a szerzőktől^ Az árvízi elöntés a védett területen 1855-ben 250 000 magyar hold volt (187 500 kh). 1855-ben a Tisza mellett mentesített terület 613 000 magyar hold (466 000 kh) volt, vagyis az addig mentesített területnek közel 41 %-a került víz alá.

6 A Tisza tetőző vízszintje 1855-ben Tokajnál 768 cm volt. Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. 126-127. p. 5 Alsószabolcsi Társulat Jegyzőkönyvek gyűjteménye, 1846-1870. 418 és 419. p. TIKÖVIZIG Könyvtár S Kvassay Jenő: A csekély esésű folyók szabályozásának alapelvei, különös tekintettel a Tisza völgyére. Bp., 1889. 70-71. p.