Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Mederszabályozások a XIX. században

A csatorna kivitelezését úgy tervezték, hogy az őszi, - tehát legalacsonyabb - vízálláskor a vizet a mocsár Északi oldala felé, Komádinak szorítják, illetve a Kis-Körösön át a Berettyóba vezetik. A Sebes-Körös új medre és védtöltése, - az 1879. évi decemberi, valamint az 1881. évi tavaszi árvíz által okozott rongálásokat kijavítva - 1883-ra készült el teljesen, de még az 1884. évi nagy árvíz után is többször kellett töltésmagasítást végrehajtani, különösen a nagymértékű ülepedések miatt. Sok gond volt ugyanis a töltések anyagával, mivel a negyedosztályú anyagból töltésépítésre alkalmas anyagot nem lehetett nyerni. Ezért a vizenyős helyeken a leendő hullámtéren a víz folyására merőleges iszapfogókkal fogták fel a víz hordalékát, s ezt használták fel töltésépítésre. A gyenge töltésanyag aztán a későbbi árvizeknél sok gondot okozott a védekezőknek. A szabályozott Sebes-Körös napjainkban