Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Társulatok szerveződése a XIX. században
A Hortobágyon lefolyó vizek rendezésére 1879-ben külön társulat alakult, s ennek a társulatnak a Berettyó társulat is tagja lett, s elvállalta a Mezőtúr-Borz közötti szakasz építési költségeinek 2/5 részét. A többi vízfolyás rendezését azonban a Társulat önállóan végezte. Az Alsó-nyírvíz vidék vizeinek levezetésére a Berettyó Társulat kiépítette a Kék-Kálló főcsatornát, melynek vizét Bakonszegnél belevezették a Berettyóba. Amikor pedig az Alsó-Nyírvidéki Lecsapoló Társulat megalakult, a Kék-Kálló igénybevétele miatt a Berettyó Társulatnak hozzájárulást fizettek. A Sárrétek vizeinek levezetésére pedig a Társulat megépítette a Makkodi, Alsófuttaki, Hamvas, Sárréti, Csiffi, Vargazugi és Szeghalmi csatornákat. Amint korábban a Hortobágy folyó bemutatásával kapcsolatban már említettük, Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunmadaras és Püspökladány határa sokat szenvedett a belvizektől. Bár ezek a területek ekkor már az árvizektől mentesítve voltak - s a területen öt átmentesítő társulat is működött - a települések káros vizektől történő mentesítését csak egy belvízrendező társulat létrehozásával lehetett megoldani. Különösen sürgetővé vált a belvizek szabályozása az 1870-es csapadékos esztendőkben. A szükséges terveket az érdekeltek sürgetésére a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium elkészítette, s 1878-ban Karcag székhellyel megalakult a Hortobágy Berettyóvidéki Belvizeket Szabályozó Társulat. A Társulatnak nem volt olyan belvízveszélyes területe, amely a Berettyó-, Ivánfenéki-, a Mezőtúr-Mesterszállási-, a Középtiszai-, vagy az Alsószabolcsi- társulatnak ne lett volna egyúttal ártere is. Ezért - valamint a munkák megvalósításával járó egyéb nehézségekre tekintve - az érdekeltekkel is egyetértve az új társulat kormánybiztos irányítása alatt folytatta tevékenységét. A kiviteli tervek 1879-re elkészültek, s 1881-ben meg is kezdték a karcagi határtól a Körösig egy csatorna építését, melynek neve Hortobágy-Berettyó főcsatorna lett. A főcsatornát a Társulat 1897-re teljesen kiépítette, ettől kezdve nem volt szükség a kormánybiztos irányítására. Ezzel a Társulat visszanyerte önállóságát, s megállapították működési területét, melybe a Nádudvartól és Nagyivántól Délre fekvő, a Hortobágy és a Berettyó mentén Mezőtúrig terjedő azon területeket vonták be, melyek egyrészt a Körös árvizeitől Mezőtúrnál, másrészt a Hortobágyon lefolyó nagy mennyiségű belvizektől voltak veszélyeztetve. Tekintettel arra, hogy a Társulat belvízi ártere egyúttal öt armentesítő társulat működési területe is volt, már a főcsatorna megépítése után - 1899-ben - felvetődött, hogy a megépült belvízvédelmi főműveket átadják az érintett árvízszabályozó társulatoknak, s ezzel a Hortobágy-Berettyó Belvizeket Szabályozó Társulat működését befejezi. Elhatározták, hogy minden építést és ártérfejlesztést beszüntetnek. Ennek ellenére a Társulat tovább működött. Végül 1930-31-ben a Társulat a megépített védműveket átadta az étintett öt társulatnak, s ezzel működését befejezve a társulat megszűnt. 7 Az Alsónyírvidéki Vízlecsapoló Társulat 1892-ben alakult Debrecen székhelylyel. Célja a Nyírségi vízválasztótól, - Nyíradony-Nyírlugos-Nyírbéltek - Délre eső Nyírvidéken (Ligetalja) levő települések határaiban levő homokdombok közötti összefüggő mélyfekvésű területek csapadék vizeinek elvezetése volt a meglévő vízfolyások medrének kiépítése által. Ezeket a vízfolyásokat, az előző fejezetben - mint a Kalló rendszerhez tartozó vízfolyásokat - már részletesen felsoroltuk. 7 Dalmy József ny. főmérnök visszaemlékezései. Kézirat. Bp., 1975. március 15- TIVIZIG Tervtár., és DunkaFejér-Papp id.m. 96-98. p.
