Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A védekezésről negyven év távlatából
zi károkat, — amelyből akár kiút is vezet — ha van döntési határozottság, közös eltökéltség, gyors cselekvés. Természetesen, további kisegítő szervezetekkel, a lakossággal együtt. A védekezés tágabb értelmű hatása lett az is, hogy ezt követően a Berettyó vízrendszerén túl a tiszai védvonalaink mentén is terjedt az a szemléletváltás, hogy a vonalas létesítmények karbantartása és fejlesztése mellett a területi ármentesítési rendszerek megvalósítására törekedtünk. A fejlesztésnél fő feladat lett a töltések magassági és keresztmetszeti hiányosságainak a pótlása, a lokalizációs öblözetek és vésztározók építése. Kedvező változások a létesítményekben A legkonkrétabb - a szakmai körökben is ismert - Kutas menti vésztározó, amelynek töltéseit a védekezés után a kívánt szintre és méretben megerősítettük. A védekezés tapasztalataival a folyó bal partján két helyen 200 méteres surrantókat építettünk ki, feltételezve a vésztározó későbbi igénybevételét. A Kutas menti vésztározó lett az a műszaki létesítmény, amelynek igénybevételével, amikor a Körös-völgy valamennyi folyóján egy időben alakult ki heves árhullám, és a Sebes-Körösön a Foki-hídi vízmércénél az LNV-t 240 cm-rel meghaladó vízállást jeleztek, 1970-ben elkerülhettük a töltésszakadást. Eredményekre és tapasztalati adatokra alapozva fogadtuk el a műszaki következtetést, hogy a Berettyón levonuló árhullámok esetére a mással nem pótolható vésztározók biztonság-növelést adnak. így láttuk már a 60-as évek végén. A Berettyón azóta nem volt gátszakadás. Mindent egybevetve megnyugtató, hogy a Körös-Berettyó területén a jövőben a védelemvezetés megalapozottan és tervszerűen számíthat a vésztározókra is." Ezzel elhárítható a töltésmeghágás vagy töltésszakadás, és mintegy 35 ezer ember lehet biztonságban, menekül meg árvízi elöntéstől. (Ez történt pl. 1970. június 15-én). A fenti védekezési módot nem segítette, hogy az ágazat mostohagyermekeként kezelte. Talán azért is, mert a töltésátvágáshoz még végső esetben is nagyon óvatosan nyúl bármely védelemvezetés, hiszen felmérhetetlen következményei lehetnek, ha a kibocsátott vizet nem tudjuk megtartani a vésztározó töltésén belül. Mivel a tározó töltése nem kap rendszeresen vizet, fel kell készülni a meglepetésekre (féreglyuk, helyi magassági hiány, hullámverés, stb.) Ha csak egy tározó van, valóban nagy a kockázat. Itt viszont más a helyzet, mert a három tározó 83,7 millió m 3 víz befogadására alkalmas. A Kutasi-tározó kiépítésekor még nem sejtettük, hogy nem is soká - négy év múlva - a vésztározó milyen nemes célt fog szolgálni egy nyári árvíznél 1970. június 15-én, Szeghalom, Körösladány, Dévaványa térségére kihatóan. Közvetve pedig még kedvezően befolyásolta a szegedi tetőző vízállást, s ezzel csökkentette Szeged árvízi veszélyeztetését, is (dr. Vágás István). Ennek történet - részletes háttér-információval - szintén megjelent. 2 Mindaz, amit az 1970. június 15-én a Kutasi vésztározó jelentett az árvízkárok mérséklésében, az annak a következménye, hogy az 1966. évi jeges árvíz kikényszerítette a vésztározást, kijelölte annak helyét, és védekezési tapasztalattal szolgált. 1970. június 15-én egy más jellegű árhullám ismét rákényszerítette a védelemvezetést a vésztározó igénybe vételére. A helyi védelemvezetés (amely ismerte a jeges vízzel történt vésztározást) az utolsó pillanatban felismerte, hogy az árhullám jellegéből adódóan Papp Ferenc: Emlékeim, tapasztalataim az 1970. évi Tisza-völgyi árvédekezésröl. Hidrológiai Közlöny, 1997. 3. sz.
