Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Az 1966. évi jeges ár
csodálkoztam, hogy egy gépészmérnökkel kell ezt a feladatot ellátnom, de megtudtam, hogy ő a tiszacsegei Csepregi Péter gátőr fia, így volt hol magába szívnia a vizes szemléletet. Két napig jártuk együtt a környéket, egy régi Berettyó-társulati színes nyomatú térkép segítségével, amin 2,5 m-kénti rétegvonalak is láthatóak voltak. Hasznos volt az együttműködésünk, szakmailag is jól megértettük egymást. Egyedül azt nehezményeztem, hogy hatalmas termetével Laci akkorákat lépett, hogy míg ő egyet, nekem másfelet kellett lépnem, így tudtunk csak együtt haladni. Két nap után Lacit visszavezényelték az AKSZ-hez, gondolom a gátszakadás bevédési és helyreállítási munkáihoz, így pár napig még egyedül végeztem a további lokalizációs lehetőségek felderítési munkáját. A helyszíni védekezési, lokalizációs munkák befejezése után visszatértem tervezési csoportomhoz, s megkaptam a megbízást az elárasztott területen történő vésztározó tervének elkészítésére. Ehhez a munkához a helyi tapasztalatokon felül az Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi Osztályával is egyeztetni kellett. Eveken átnyúló tervezési munkát adott a továbbiakban ez az árvízi tapasztalat. További vésztározók tervét, a Berettyó folyó középvízi szabályozási tervét kellett elkészítenem tervező csoportommal. így lett még emlékezetesebbé számomra az 1966. februári jeges ár.