Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A védekezésről negyven év távlatából
Olyan folyókon való védekezésnél, ahol az árvízszint emelkedése 20-30 cm/óra, a döntésben és a cselekvésben legdöntőbb az idő. A védekezésről negyven év távlatából Több megélt árvédekezés védelemvezetői tapasztalatával (1964 Tisza, 1966, 1970 Berettyó) ma is úgy vélem, hogy a Berettyó jeges árvize nagyon egyedi, nagyon veszélyes helyzeteket teremtő árhullám volt, amelyről keveset tudhatott még a szakközvélemény is. Mai tanulsága ezért értékesebb. Nézzük sorban! • Nem gondoltunk ilyen jeges árvízre, erre nem is készültünk. 1888-ra már ki emlékezett, ki hívhatta volna fel figyelmünket? Az, hogy jeges árvíz van, az olyan természetesnek tűnt, hogy kellő figyelés mellett, (24 gátőr és szervezet szerinti műszakiak), mint oly sokszor, most is levonul. Arra pláne nem gondoltunk, hogy ötször annyi jég érkezik — főként határon túlról — mint korábban. • Lényegében reggeltől éjfélig 4 torlasz kétoldali töltésmeghágást idézett elő. Minden esetben dönteni kellett kitelepítésről • Töltésszakadás keletkezett 3 helyen. Az adott helyen, az adott időben mindegyik egy-egy kényes „árvízi helyzet volt." Önmagában is példaértékű volt, hogy a szakadásból kettőt sikerült megfogni. (A harmadikat az átbukó jégtáblák miatt megközelíteni sem lehetett.) • Előbbieket átélve 16 órán belül álltunk szemben egy 60-80 méteres gátszakadással. Az éjszaka sötétjében óriási ködben. Ma is csodálkozom, hogy a teljes kilátástalanság óráiban nem tört ki pánik, (sem a központban, sem a védelmi szakaszon), s mindaz, ami ezzel jár. • A szakadást követően egy időben kellett biztosítani a védekezést a teljes folyószakaszon, robbantani a torkolat és Szabadság híd közötti álló jégmezőt (a gáttól a házak 10-15 m-re voltak), és lokalizálni a kitört jeges vizet. • 12-én pedig már nyitni kellett a töltést 40 fm hosszban a víz visszavezetésére. • A szakadás után 56 órával már kezdtük a szakadás elzárását. • A védekezés alatt nem lehetett helye a határozatlanságnak, az időveszteségnek, értelmetlen vitának. Az idő, a gyors cselekvés, a határozottság meghatározó tényezők voltak. Csak így lehettünk a szakadás után 2 nappal biztosak abban, hogy sikerül megfékezni a tragédiával fenyegető árvizet. A jövőben hasznosítható tanulsága a védekezésnek a tapasztalatszerzés és a szemlélet formálása volt, amely hatott az igazgatósági határokon túl is. A természet vezetett rá arra a látásmódra, hogy az árvizek elleni küzdelem helyét vészhelyzetben tarozással is helyes keresni, még olyan síkvidéki területen is, mint a Körös-völgy. Ezt követően a Berettyó vízrendszerében kerestük, hol van még olyan hely, ahol a természet kínál még kedvező lehetőséget vésztározásra, a kitört vizek lokalizálására azért, hogy a fővédvonalak erősítése mellett ezzel is növeljük a térség árvédelmi biztonságát. A szemléletmód változása, a következetesség, a vésztározás gyakorlata (egyszerű töltésnyitás és a
