Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Az 1966. évi jeges ár

A nehéz helyzetben mindig abban bíztunk, hogy kimentenek bennünket, de felvetődött a felelősség kérdése is, ha valami baleset ér bennünket, vagy bárkit, hogyan számolunk el a családjával, a törvény előtt hogyan vonnak felelősségre. Hiszen olyan világot éltünk, hogy a legkisebb hibát is keményen megtorolták, s megkeresték a felelőst. A kitartás és az egymás bíztatása eredményes volt, szerencsésen megmenekültünk. Ezután a Zsila-féle gátőrháztól 6 km-t gyalogoltunk Szeghalomba és másnap reggelig pihentettek bennünket. A következő napon Darvas felől kellett bemennünk védekezési munkára a Borbolai zsiliphez és környékére. Itt a honvédséggel együtt védekeztünk. Itt szakadt át egyszer a gát úgy, hogy már kb. 2 m-es nyílás volt, amikor már nem tudtuk a homokzsákot megállítani, mert vitte a víz magával. A szerencsétlenségbe jött egy szerencse, hogy egy fahídgerenda darabot hozott a víz és befordult a szakadási szelvénybe. Miavecz Sanyival azt találtuk ki gyorsan, hogy az összekötött homokzsákokat rádobatjuk, hogy forduljon keresztbe és talán sikerül elzárni. A harmadik szakadás a borbolai zsilipnél készülődött, nagyon fel volt ázva, s az anyag kevés volt. Hozták a homokzsákokat és a Zetor elakadt, süllyedt. Kimenteni nem lehetett, így ellennyomó medencét építettünk körülötte és sikerült a helyzetet stabilizálni. A víz visszavezetéséből is kivettük a részünket, 1 nap 2 éjjel dolgoztunk az átvágáson Szeghalom közelében. Míg a kotrógépek meg nem érkeztek és az átvágási szelvényt ők bővítették ki. Felvétel a töltésszakadás alatt. A megrongált töltésen jégtáblák maradványai II. 10-én délelőtt Fényi Károly emlékezése Én, mint az ÁKSZ osztagvezető helyettese, az osztaghoz beosztott Hegedűs Gábor püspökladányi brigádjával Szeghalomba települtünk. Budapestről a Győr nevű jégtötő hajó megérkezett és próbálta a jégpáncélt megnyitni, azonban a Szeghalom és Körösladány vasúti híd között olyan volt a jégtáblák torlódása, hogy a hajó nem tudott eredményes munkát végezni a hajócsavar meghibásodása miatt. Ennek kijavításában segített a debreceni Gépüzem. Amíg a hajó javítása történt megkezdődött a Szeghalom alatti jégtotlasz robbantásos megnyitása. Ez a munka több napon keresztül tartott. Nem kis veszéllyel járó munka volt a jég felületen történő mozgás, amit pallódeszkák fektetésével kellett végezni. A robbanó tölteteket a jégbe fúrt nyílásokba helyeztük, amelyeknek felrobbantásával megnyílt az út a víz előtt. így lehetett a vasúti hídfőnél az utat szabaddá tenni. Egy újabb dologról kell még említést tenni!