Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat A Társulat tulajdonképpen hivatalosan 1853. november 30-án, - a központi jóváhagyást követően - alakult meg, első közgyűlését azonban 1852. szeptember 4-én Püspökladány mezővárosban tartotta 14 . Ezen a gyűlésen - a Tiszabályozási Központi Biztosság vezetőjének, a 2500 kh-dal 15 érdekelt gr. SZAPÁRY Józsefnek jelenlétében, — az egybegyűlteket SZAUER László, debreceni kerületi cs. és kir. pénzügyigazgató többek között a következő szavakkal köszöntötte: „Méltóságos, Tekintetes Gyülekezet! 1852-ik évben, midőn a magas Kormány által ezen Kerület pénzügyigazgatóságára méltattam, Kormányzásom alá rendelt helységek határainak térképei is birtokomba jutottak, azonnal már papiroson fel kezdett előttem tűnni azon terjedelmes tér, melyet pár évi hivataloskodásom alatt csakugyan természetbe is alkalmam volt többször megszemlélés után felösmerni és sarkos tapasztalatomnál csak ugyan arról győződtem meg, hogy több száz ezer holdakra terjedő tér a helyet hogy az uradalmaknak tulajdoni jognál, s száz meg száz munkáscsaládnak pedig munkabér fejébe dús jövedelmet nyújthatna, máig is az emberi szorgalom gúnyára csak haszna vehetetlen ingovány, légrontó mocsárság, s csak vad madarak tanyája. Úgy is mint magyar, ki Hazám felvirágoztatását ás boldogíttatását óhajtom, úgy is mint kincstári Hivatalnok, ki a Kincstárnak hasznát eszközleni köteles vagyok, de úgy is mint Emberbarát, ki felebarátai javát mint önmagámét előmozdítani kívánom, elhatároztam magamat, de korántsem saját egyéniségembe bizakodva, hanem egyedül Méltóságtok, s Tekintetességtek s Kegyelmeteknek morális és phisicai erejökre támaszkodva e nehéz vállalatnak élire állani. " Mindezt mintha SZÉCHENYI mondta volna! Pedig ezek a szavak egy császári és királyi főhivatalnok szájából hangzottak el, alig három évvel a szabadságharc leverése után, a legsötétebb önkényuralom idején! Az ülésen elfogadtak egy „Program"-ot is, amelyet megküldték a Tiszaszabályozási Központi Biztossághoz, hogy a Társulatot mint „külön egylet"-et elismertessék az illetékes hatósággal. A „Program" vázolta a Tisza szabályozásának megindításával kialakult helyzetet és a szabályozások hatását a Berettyó Sárrétjére. Megállapították, hogy a Tisza szabályozása és töltésezése megvédi ugyan a Sárrétet az idegen vizektől, de a Betettyó gyakori áradása saját vizével továbbra is táplálni fogja a mocsárvilágot. A terület művelhetővé tétele érdekében tehát Bakonszeg és Szeghalom között egy csatornát kell kiásatni, amely a Berettyó nagyvizeit a területről a Sebes-Körösbe vezetné, ezáltal nem kaphatna vízutánpótlást a Sárrét mocsárvilága. A Sebes-Körös áradásától pedig a folyó jobbpartján építendő töltés védené meg a területet. Az első tanácskozáson elhatározták, hogy az ártér minden kataszttális holdja után az érdekeltekre két pengő krajcárt kell kivetni, s annak egyik felét az elnök felszólítását követő 14 napon belül be kell fizetni a társulati kasszába. A gyűlésen jelen levők az ártér területéből. 62 000 kh-t [36 000 ha] képviseltek, ezért a jegyzőkönyvbe bevették, hogy „a jelenlevők meggyőződve vannak, hogy ezen haszonvállalathoz több érdekeltek is járulni fognak." Ami hamarosan be is következett, mert az érdekeltség 1853 novemberében 103 389 kh-ra [59 500 ha], később pedig 121 248 kh-ra [69 778 ha] növekedett. Működését a társulat az Er és a Berettyó árterületére terjesztette ki. Kb. 1400 ha
