Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában

A Társulat alakulási szándékát a Közlekedési Minisztérium 1853. szeptember 29-én 4933. sz. alatt hagyta jóvá. A következő közgyűlést, - mely már a Társulat alakuló közgyűlése lett - 1853. november 30-án Debrecenben tartották. A napirenden az elnök, SZAUER László megválasztásán túl a munkálatok költségei, a kivitelezéssel kapcsolatos kérdések, a hivatalnokok kinevezése és a kisajátítások lefolytatása szerepeltek. A költségeket egyelőre kölcsönből kívánták fedezni, s ennek zálogául a „szabályozás által felszabadítandó egész ártér"-t kívánták lekötni. Az esetleges viták eldöntése érdekében „Compromissionális [egyezményes] bíróság"létrehozásáról intézkedtek. Megállapodtak abban, hogy amíg a végleges kataszteri adatok és a járulékkivetési kulcs rendelkezésre nem állnak, addig a birtokosok önbevallása szolgál a befizetésekhez alapul. A községek a készpénzfizetés helyett napszámban kívánták a rájuk eső munkát teljesíteni. A társulat következő közgyűlésén - 1854. október 11-én - intézkedtek a munkák mielőbbi megindításához szükséges 30 000 pengő-forint befizetéséről oly módon, hogy az ármentesítés által érintett terület minden holdja után 15 pengő-ktajcár hozzájárulást vetettek ki a birtokosokra. A szabályozási tervet BODOKI Károly főmérnök készítette. A tetvben először a vízrajzi helyzetet és a szabályozás általános elveit rögzítették. A es. kir. Kereskedelmi MiniszBodoki Károly, a Körös-szabályozás terveinek készítője. ( Székelyhídi Attila festménye a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság tulajdonában )