Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

Huszár Mátyás: Hydrographia deperessae regions fluvialis Crisiorum Magni 1822. című kéziratos tanulmányának magyar fordítása megjelent a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kiadásában 1985-ben Gyulán: Vízrajzi értekezés. Huszár Mátyás leírása a Körös vidékről címmel. A latin szöveget Lakatos Pálfordította. resztül kapcsolatban áll a Berettyó-Sárrétjével, kanyargós, nagy keresztszelvényű mederrel bír. Valószínű, hogy korábban a Berettyó ebbe a folyóágba ömlött, később azonban dél felé fordulva, jelenlegi medrét alakította ki. Péterszeg közelében a Berettyó a Kis-Körösön át a Sebes-Körössel van kapcsolatban. A Kis-Körös Olaszinál szakad ki a Sebes-Körösből, Biharig nagy esésselfolyik, majd kevésbé lejtős síkság laza talaján és a Berettyóba torkollik. Ha a SebesKörös megárad, a folyóágon keresztül nagyobb víztömeg zúdul a mély fekvésű területekre, mint a Berettyóba. A földterület fekvése a bihari területektől a torkolatig olyan, hogy a kiáradt víz nem tud visszafolyni és így tavak, mocsarak keletkeznek. A természet külön jótéteménye, hogy a Sebes-Körös tetözése csak néhány napig tart, amikor a kiágazásnak sok vizet kell levelezetnie. Különben a Kis-Körös alsó szakasza és Berettyó melletti terület már régen állandó mocsárrá vált volna... E vidéken az ember hasztalan keresi a vízfolyás szabályozása, a partok biztosítása, az árvizek megakadályozása céljából készült építményeket, bár a Berettyó medre árvízkor még a víztömeg negyedét sem tudja elszállítani, közepes vízállásnál pedig a lefolyás a molnárok önkényétől függ... A tapasztalatok szerint a Berettyó-Sárrétje mocsárnak nagy esése van, mit 1000 ölenként egyenes irányban 1 egész lábnál magasabbnak mértek és ez nem sokban különbözik a kanyargós folyású Berettyó esésétől. Ennek ellenére állandó mocsár keletkezett, és egyre jobban kiszélesedik... ",

46 Nem véletlenül idéztünk hosszan szó szerint HUSZÁR Mátyás értekezéséből. A jelentés ugyanis megerősíti, hogy az Ér-Berettyó—Körös-völgy valamikor a Tisza, később HYDROGRAPH ÍA TOPOGRAPH I

A. Körösök és mellékvizeik. A Huszár-féle felmérési térkép címlapja pedig a Szamos és a Kraszna ősmedre volt. Ezt bizonyítja mindjárt első megállapítása, mely szerint a Berettyó medre olyan széles, hogy a folyó vízhozamának tízszerese is elfolyhatna benne. Nem tartja továbbá valószínűnek, hogy az alsó szakaszon a Berettyó vájta volna ki medrét, tehát azt korábban egy nagyobb vízfolyástól már készen kapta.