Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere
Sőt, említi azt is, hogy Kék-Kálló valamikor a Kraszna medre és a Szamos mellékága volt, amiből az következik, hogy a Szamos főága ekkor csakis a Berettyó lehetett. A Berettyó Sárrétje kiterjedt mocsárvilág volt még a 19. század elején is, s ezt nemcsak a közölt adatok bizonyítják, hanem a korabeli árvizekről készült beszámolók, jelentések is, hogy ez a hatalmas lápvilág áradáskor óriási terjedelművé nőtt, hiszen kapcsolatba került nyugaton a Tisza középső szakaszával, délen pedig a Sebes-Körössel és a NagyKörössel. A leírásból nemcsak azt tudjuk meg, hogy milyen kárt okoztak a vizek levezetését akadályozó malomgátak, hanem azt is, hogy a mocsár egyre jobban terjedt, mivel növekedésének feltételei - a lapályos fekvés, a sűrű vízinövényzet - adottak voltak. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor értjük meg a folyók szabályozásának, az ármentesítésnek és a lecsapolásoknak óriási jelentőségét, hiszen nemcsak a korabeli tényleges állapotot számolta fel, hanem megakadályozta a mocsárvilág további eluralkodását is. Magáról a folyóról, az árvíz levonulása után újraéledő Berettyó-partról pedig NADÁNYI Zoltán írt szép verset 47 : .. .Árvíz után a Berettyó vidék, erre gondoltam én, vigasztalóbb ez, mint kegyes igék. Az eltorzult táj, csupa sár, iszap, alig ismerni rá. De íme, felsüt a tavaszi nap. Kihajtanak a bokrok, ott terem a kis zöld félsziget és ott a régipart, megismerem! Ott van tavalyról minden zegzuga, meg a kis gyalogút, hát az is megkerült! Milyen csuda! Es talpra állt a tengermosta rét és a fűszál, a sás még dacosabban veti felfejét... A Berettyó első jobb parti mellékfolyója a Hajdú-Bihar megye területén az Ér, amelyet ANONYMUS Gestájában „homosuerer" (Omsó ér) néven találjuk, „Umusoer, fl. Humosouer" név alatt említi SZENTPÉTERI. 48 Az Ér folyó az egykori Szilágy vármegyei Alsó-Szoportól nyugatra ered, eleinte észak és észak-nyugat felé tart, később délre kanyarodik, Szalacstól délnyugati irányban a Berettyó felé folyik, amellyel Pocsajnál egyesül. Mint már azt korábban is kifejtettük, az Ér medre korábban a Tisza, majd a Szamos ősmedre volt. RESZEGHY ezt írja erről a furcsa vízfolyásról 49 : Nadányi Zoltán: Áradás után. Válogatott versek. Budapest, 1981. 153.p. Györffy György id. mű I.köt. 570.p. Reszeghy id. mű ll.p.
