Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon
„...Nem elégaz-írja — hogy az áradatot zablázzuk s így a töltések mindenütt meglegyenek, ez csak alap, melyre építhetünk. Ezután következik a mentesített téren fennmaradt mocsarak és mélységekben összegyűlt hó és esővizek lecsapolása és kiszárítása és végre valódi kertté a Tisza völgye csak akkor leend, ha jövő nemzedék a szabályozási munkának a rét öntözési munkálatokkalfelteendi koronáját. " 8 De az ő szavai is visszhangtalanul elvesztek volna, ha az aszály borzalmas pusztításai nem bizonyítják szavainak súlyát. Az ország egész gazdasági életét megrendítő elemi csapás után nem volt egyetlen valamirevaló fórum: tudományos és gazdasági sem, mely ne foglalkozott volna a szárazság okaival és megszüntetésének lehetőségeivel — elsősorban az öntözéssel. így a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863. szeptemberi közgyűlése is napirendre tűzte ezt a kérdést, amikor KORIZMICS László - az öntözésügy Korizmics László Érkövy Adolf régi propagátora, s a rétöntözési törvényjavaslat 1844. évi kidolgozója - az öntözést mint szárazság elleni védekezés egyetlen hatásos eszközét javasolta. De sokat foglalkozott a kérdéssel az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is, és még ugyanebben az évben megjelent a már említett ÉRKÖVY Adolf tanulmánya „Az 1863-iki aszályosság és ebből eredő ínség okairól és óvszereiről. " ÉRKÖVY az első, aki hangsúlyozza, hogy hatalmas öntöző rendszerek kiépítése sem kerülne annyiba, mint amennyi kárt az aszály egyetlen esztendőben okozott. És ezek az öntözőrendszerek, nemcsak az ilyen elemi csapástól mentenének meg bennünket, hanem a mezőgazdaság jövedelmét is sok millió forinttal fokoznák évente. Óvatos becslése szerint az 1863. évi aszály nem kevesebb, mint 50 millió forintot érő terméskiesést okozott. 9 „Ha a lesült vidék - mondja - csatornázás által kellő termő állapotban leendett volna, nem csak ezen 50 millió forintot óvjuk meg, hanem a fokozott termés többlete által még azon felül legalább 10-15 millió forinttal gyarapodtunk volna. •••Egy ily esztendő veszteségével felérő 8 Lónyay Menyhért: A közügyekről. Pest. 1863. 151. p. 5 Hivatalos adatok szerint a kár 126 millió frt volt!
