Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
az időjárás is ködös, hűvös volt, ami a rizstermesztés számára nem sok jóval kecsegtetett. A rizstelepek eredménytelensége miatti feszültségek vezettek az öntöző vállalat átszetvezéséhez 27 . A gépállomások más jellegű feladataik miatt az öntözést elhanyagolták, gépparkjuk leromlott, s az átszervezés következményeképpen elszéledt a területről az amúgy is kevés, de az öntözéshez értő szakember, tehát az átszervezés több kárral, mint haszonnal játt. Ilyen körülmények kötött nem matadt más hátra, mint hogy feladataikat a vízügyi igazgatóság vegye át 28 . A Keleti-főcsatorna építése és üzembe helyezése Az 1942-ben megkezdett Keleti-főcsatorna építése a második világháború után 1950ben folytatódott. Ugyancsak 1950 tavaszán, a Rázom pusztai kanyarulat átmetszésével a Tiszalöki Vízlépcső építése is megkezdődött. A vízlépcsőt 1954. május 9-én, a Keletifőcsatornát pedig 1956. július 14-én helyezték üzembe. A csatorna szelvénye olyan volt, hogy 1000 tonnás uszályokkal egy irányban és 700 tonnás uszályokkal két irányban lehessen közlekedni. A vízi közlekedés elősegítése érdekében a főcsatorna mindkét oldalán vontató utat terveztek. A főcsatorna teljes hosszában kereken 9 millió m 3 földet kellett megmozgatni. A főcsatorna földmunkáját 1951-ben kezdte meg a sínen járó, merítékkotrós UM-2 kotrógép. A földmunka teljesen gépesített volt. Szkréperek, lépkedőkotrók, vonóköteles forgó-felsővázas kotrógépek, valamint dózerek, dömperek és egyéb segédgépek komplex géplánca dolgozott. A Keleti-főcsatorna mellett elterülő öntözőfürtök vízellátását minden öntöző-főcsatorna kiágazásánál vízkivételi zsilipek biztosították. Összesen 12 fürt főcsatornát terveztek kiépíteni úgy, hogy nagy részén kihajózás is legyen, ezért a vízkivételi zsilipek egyúttal kishajók átzsilipelésére is alkalmasak voltak. A Keleti-főcsatornán át lebonyolódó forgalom biztosítása érdekében 20 db vasbeton vonókábeles közúti ívhíd is megépült. A hidak fesztávolsága 45-60 m között változott, figyelembe véve mindkét oldalon a vontató út átvezetését is. A földmunkák rendezetlensége ellenére az ünnepélyes átadás Bakonszegen 1956. július 14-én megtörtént. Az ünnepség szónoka ERDEI Ferenc volt. Nagy pillanat volt ez, végre elindulhatott a várva-várt öntözővíz a Körösök völgyébe, ahol az öntözővíz biztosítása létkérdés volt. Hogy milyen harc folyt a vízért arra jó példa az FM rendeletére működő Hajdú-Bihar megyei Tervező Bizottság munkája. A Bizottság a tiszalöki öntözőrendszer hasznosítására 1952-ben kerettervet készített. (Fedlapja színét véve alapul ez lett a. „Piros könyv") Alig több mint egy évvel később, 1954-ben látott napvilágot az FM „A tiszalöki öntözőrendszer vízfelhasználási terve". (Hasonló szempontból ez lett a „Barna könyv."} Valószínűleg a kettő kombinációjából készült a „Világos-Barna könyv" amelyet véglegesnek mondtak, s ez lett a tervezési alapja a tiszalöki öntözőrendszer kiépítésétől kiadott 524/3/1954. MT sz. határozatnak. 11. Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve, I. köt. (1965), 161. p 11. Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve, I. köt. (1965), 25- p
