Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
A 19. század második felében végrehajtott átszervezéseket ez a Társulat sem kerülte el. 1881-ben egyesítették a nagyszalontai társulatokat "Bihar-békési egyesített vízszabályozó és ármentesítő társulat" néven. Ennek egyik öblözete volt a Sebes-Körös osztály. 1884-ben mozgalom indult a társulat szétválásának engedélyezése érdekében, amit a közmunka- és közlekedésügyi miniszter engedélyezett is. Az 1885. június 26-án tartott közgyűlés ennek megfelelően kimondta a szétválást és a Társulat, ZAJNAY János nagyváradi kanonok elnöklete alatt, "Sebes-Körös vízszabályozó és ármentesítő társulat" néven önállósult. A lecsapolási munkálatokat Társulat a jobb parton csak 1893-ban kezdte meg. Addig azonban igen keserves állapotok uralkodtak a folyó árterületén. Még 1884-ben is azt írja BERECZKY Géza, a nagyváradi káptalan számtartója, hogy a zabot és nádat együtt aratták, s az ökrök lábaira bőrbocskort kötöztek, hogy a nádtörzs az állatok lábát át ne szúrja, s a kotu-talajt szántva víz fakadt az eke után a barázdában. Ugyanő írja azt is, hogy mikor a Sebes-Körös védtöltése 33 elkészült, a munkavezető mérnök és az uradalmi tisztek csónakon mentek le a szeghalmi határig, s ott a tájuk várakozó kocsira felülve az a meglepő látvány tárult eléjük, hogy a Csökmő, Kornádi, Vésztő és Szeghalom közt elterülő néhány mérföldnyi területen két silány fűzfán kívül semmi sem látszott, csak a virágos nád. A társulat érdekeltségi területe az 1890-es évekig még csak 66 244 kh [38 123 ha] volt. A Berettyó és Sebes-Körös közötti határra vonatkozó megállapodást 1890. december 12-én írták alá. Eszerint a Bihar-kismarjai úttól lefelé, a Nagykereki, Bors, Mezőkeresztes, Told, Mezősas, Magyarhomorog és Kornádi községektől délre fekvő területek, továbbá Darvas községből Bozsód puszta és Csökmő község határa a Sebes-Körös társulat érdekeltségi területéhez tartozik. Ezért átvettek a Berettyó társulattól a Berettyó bal parti védtöltésből 11 km töltést. A Társulat működési területe belvízgondjainak megoldását az 1890-es évek elejétől szorgalmazta. A 19/20. századfordulóra az érdekeltségi terület már 89 700 ha-ra emelkedett, melynek egy része a vesztes világháború után Romániához került. Ideát 81 300 ha maradt. A társulat területéből eredetileg 55 000 ha-t állandóan víz borított, s csak 26 600 ha volt magasabban fekvő terület, rét, legelő és szántó. 1930-ban a társulat kezelésében már nem volt vízzel borított határ, tehát mezőgazdasági művelésre alkalmassá tett terület megközelítette a 60 000 ha-t. A társulat tetületén, a Berettyó jnellett 1899-ben megépült a gőzüzemű Halasi szivattútelep 180 l/s teljesítménnyel. 1927-ben 1,5 m 3 /s teljesítményű dízel szivatytyúkkal cserélték le a korábbi gépeket. 1928-ban ugyancsak a Berettyó balpartján épült a 0,25 m 3 /s teljesítményű Papzugi dízel-üzemű szivattyútelep. A Sebes-Körösnek a Kis-Sárréten át a szeghalmi határon keresztül Körösladányig új medret kellett ásni. Az új meder lápos területen vonult át és az áteresztő talajra épült töltések nem tudtak ellenállni az árvizek nyomásának, jobb töltésanyagot csak úgy tudtak szerezni, hogy a hullámtéron a vízfolyásra merőleges kerítésekkel fogták fel a folyó homokos-kavicsos hordalékát, s ebből építették, erősítették a töltéseket. A lápos-kotus altalaj azonban a töltés súlya alatt besüllyedt. így az 1878-ban épült töltések sem érték már el néhány év múlva a kiépítési magasságot, pedig a kezdet kezdetén 30 %-os ülepedés figyelembevételével készítették őket. (TTVK, 1965. lll.p.)
