Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában

A Társulat székhelye 1920-ig Nagyváradon volt, ezt követően átköltöztek Szeghalomba, s itt is működtek az államosításig. A Társulat érdekében különösen sokat munkálkodott Szíj József, gr. CSÁKY Lajos, dr. KARÁCSONYI János, ZAJNAY János, dr. BERTHÓTY Károly, valamint a korábban említetteken kívül PEKANOVITS Imre és TABÉRY Ármin mérnökök. 1862 és 1882 között, - 20 éven át — a Társulat elnöke volt TISZA Kálmán miniszterelnök is. Alsó Nyírvidéki Vízlecsapoló Társulat 1892-ben alakult Debrecen székhellyel. Célja az Alsó-Nyírvíz vidéken levő települések határaiban levő homokdombok közötti összefüggő lapos területek csapadékvizeinek elvezetése volt az itt lefolyó természetes vízfolyások medreinek kiépítése által. ősállapotban a lefolyástalan vízfolyások miatt a vonulatok között jelentős kiterjedésű és számtalan mocsár húzódott meg. Az itt élők földművelését a mocsárvilág - különösen a mélyebb fekvésű területeken - bizonytalanná tette. A tulajdonosok mesterséges keresztgátakkal próbálkoztak az elmocsarasodás ellen védekezni, ez azonban a magasabb fekvésű területeken gazdálkodóknál alakított ki kedvezőtlen helyzetet. Mivel az érdekek egymással ellentétesek voltak, a birtokosok sok esetben igazukat tettlegesen is igyekeztek bizonyítani. A Tátsulat létrehozását egyrészt éppen az a felismerés kényszerítette ki, hogy a mocsarak lecsapolása egységes terv alapján, társulás útján érhető el. Tehát olyan tervet kellett készíteni, amelyik mind az alacsonyabb fekvésű, mind pedig a magasabban fekvő területek birtokosainak egyaránt kedvező, ill. elfogadható volt. A homokdombok között összegyűlt vizeket addig a minden rendszert nélkülöző árkokon át a Kék-Kálló-ér fogadta be. A Kalló mentén és a Berettyó Sárrétjén azonban ezek a vizek óriási károkat okoztak. Amikor a Berettyó Társulat a vízkárok megszüntetésére elhatározta a Kálló-főcsatorna kiépítését, az Alsó-Nyírvíz vidéket is érdekeltségi körébe akarta vonni. Az érintett birtokosok ekkor elhatározták, hogy önálló társulattá alakulnak, s mint egyenlő tárgyalófelek lépnek fel a Berettyó Társulattal szemben. Ez volt tehát a Társular létrehozásának másik oka. Az első belvízmentesítő tervet azonban már ezt megelőzően, - 1888-ban - elkészítették. A lecsapolást két, összesen 121,5 km hosszú főfolyásra tervezték. Ezekhez kilenc, összesen 243,5 km hosszú - mellékfolyás és 103, - összesen 435 km hosszú - oldalág csatorna medre vezette volna be a belvizeket. Miután a rendszer megépült és a két főfolyás vizét a Kék-Kállón át a Berettyóba csatornázták, a Társulat a Berettyó vízszabályozó és ármentesítő társulat részére a Kék-Kálló igénybevétele miatt ettől kezdődően rendszeres hozzájárulást fizetett. Az önálló társulattá történt alakulás után működésüket azonnal meg is kezdték. 18961898 között sikerült kiegyezni az érdekelt birtokosokkal a munkaterület díjtalan átengedésében, s megindulhatott a terv kivitelezése. A századfordulóra elkészült rendezés azonban csak az összefutó csapadék levezetését biztosította, a kiterülés nélküli elvezetést, főképpen pedig a talajvízszint megfelelő mértékű leszállítását nem oldotta meg. Ezért 1909-ben elkészítették öt kiépített csatornahálózat bővítési tervét, aminek egy részét még az első világháború előtt sikerült megvalósítani, a hátramaradr munkákat azonban már csak az 1920-1930-as években sikerült befejezni.