Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
A Sebes-Körös Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat A társulat területének vízgazdálkodási problémáival az 1816-os árvíz után kezdtek foglalkozni. Tulajdonképpen a megoldást a HUSZÁR Mátyás és munkatársai által készített felmérésekre épített szabályozási tervek jelentették volna, ezek elkészítésére azonban nem került sor. A munkálatok végrehajtásáfa ugyan létrehozták a Körös-szabályozó Királyi Bizottságot, mely rendszeresen tartotta üléseit, s melyeken részt vett többek között BODOKI Mihály Békésből, HERMANN Miksa és SZÁSZ József Biharból, SZABÓ Mihály megyei mérnökök pedig Szabolcsból. A Duna mappáció éléről leváltott HUSZÁR Mátyás az árvizekről és a vízrajzi helyzetről rendszeresen küldte jelentéseit a Vízi és Építészeti Főigazgatósághoz. 1830 szeptemberében azonban a helytartótanács felmentette a vízügyekbe való beavatkozástól, s helyére ZELENKA Jánost küldte Váradra, akit aztán még ez év decemberében VARGA János követett, mint a „Körös-szabályozási ügyek központi vezetője". Munkatársai közé tartozott KURUCZ András, Bihar vármegye tiszteletbeli mérnöke, aki a Sebes-Körösön dolgozott, TÓTH Sámuel és a váradi központi irodában tervezéssel foglalkozó FIDY Imre. 1832-ben BODOKI Mihállyal együtt készítették el a Hortobágy és a Berettyó kiáradásainak térképét, s számításaik megdöbbentően nagy árteret mutattak ki. Említésre méltó szabályozási munkát azonban nem végeztek. Azért a Berettyón, pl. Bakonszegtől fölfelé az anyaárkot megtisztították, s ugyanezt végezték a Kis-Körösön is, ahol a munkát NÁDASDY József irányította. Az 1830-as években kapcsolódott be a kerület vízi munkáiba BESZÉDES József is, akit 1836-ban a Körös vidéki munkálatok vezetőjévé neveztek ki. A Tisza-völgyi társulatok szervezése során 1845. december 7-én, - SZÉCHENYI sürgetésére — Gyulán megalakították a "Körös-szabályozási társulat"-ot. Első elnöke br. WENCKHEIM Béla lett. SZÉCHENYI második tiszai útja során 1846. szeptember 19én maga is részt vett a Társulat körösladányi közgyűlésén. Ez a Társulat azonban a szabadságharc alatt és az azt követő években érdemleges munkát nem végzett, ezért 1854. február 16-án Nagy-Szalontán a borosjenői TISZA Lajos cs. és kir. kamarás vezetése alatt összeült birtokosság megalakította a "Nagy-Szalontai vízszabályozó magántársulat"-ot a Fekete-, Sebes-Körös, és Gyepes folyók, továbbá az inándi és görbedi patakok kiöntése által elárasztott területek megmentésére. 28 Ekkor még azt tervezték, hogy a mintegy 29 000 ha-nyi mocsártól elvezetik a SebesKörös vizét, szükség esetén egy magasabb térszinten létesítendő új mederbe, lehetőleg távol a régi folyásától, s a Körös-rendszer valamelyik élő medrébe vezetik be. Végül 1857-ben hosszas viták után BODOKI Károly Körös-Berettyó szabályozási főmérnök javaslatát fogadták el, aki 1852 februárjában készített tervében 29 a mocsáron átvezető csatorna megépítését javasolta. A Sebes-Körösön tehát, — ellentétben a Berettyóval, ahol a mocsarat elkerülő csatornát építették meg - a Sárréten átvezető csatorna létesítése mellett döntöttek. A Társulat az 1860-as években alig végzett munkákat. Leginkább gátja volt ennek a Társulat pénztelensége (a kivetett járulékok ugyanis nemigen akarództak befolyni a társulati kasszába), de a tétlenségben közrejátszottak az akkori politikai és közigazgatási viszonyok is. A kiegyezés utáni alkotmányos rendszer lendületet jelentett a Társulat Gallaczid. mű II. 541.p. Szathmdri Károly: Programja a kettős-sebes és fekete-körösök között.. ..Gazdasági Lapok, 1853. 4-6.sz.
