Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Rendszerváltás és a vízgazdálkodás
irányíthatók a legcélszetűbben, ezért 1990 után újra egy tárca, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) foglalkozik a vizekkel és a környezet többi elemének védelmével. A vízügyi szolgálatot 2002 vége óta dr. VÁRADI József helyettes államtitkár irányítja, akinek a Tisza völgyével kapcsolatos legfontosabb feladata a „Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése" (VTT) program megvalósítása. Az ezredvégi árvizek-belvizek a Közép-Tiszántúlon 7 A Közép-Tiszántúl területénbek csaknem felét veszélyeztetik valamilyen mértékben az árvizek. Ez más szóval azt jelenti, hogy 38 település csaknem 200 ezer lakosa részben -egészében árvízveszélyes területen dolgozik és éli életét, vagyonukat 348 km-nyi első-, és 217 km másodrendű védtöltés biztosítja. Az ártér árvízi biztonságát három, összesen 83 millió m3 víztömeg befogadására alkalmas szükségtározó növeli. Az elővigyázatosságra igencsak szükség van, mert a Tisza mederviszonyai az elmúlt évszázadban jelentősen megváltoztak. Bizonyos mederszakaszok feltöltődtek, árvízi levezető képességük csökkent, amit az is igazol, hogy az 1970-es tiszai árvíz - akkor csúcsokat jelentő - vízhozamai az ezred végén közel 1 méterrel (vagy még azt is meghaladóan) magasabban folytak le 8 . A hatáton kívüli (és belüli) vízgyűjtő tetületek lefolyási viszonyaiban és az időjárásban hosszabb távon bekövetkezettt változások miatt megváltozott az árhullámok természete. A víz összegyülekezése gyorsabb, levonulása rohamos, a tetőzés értzéke magasabb, különösen a Berettyón és a Sebes-Kötösön 9 . Az árvízi szempontból békés '80-as '90-es éveknek 1998 novemberében szakadt vége. November 2-25 között készültséget kellett elrendelni a folyó Tiszatarján-Rakamaz közötti szakaszán. 10 Az árvízi helyzetet a tiszai vízgyűjtőn, valamint a vízügyi igazgatóság területén lehullott - a sokévi átlagnál mintegy 200 mm-tel több - októberi és novemberi csapadék okozta. Miközben az októberi végi esőkből származó árhullám elindult a Tiszán lefelé, novembet első hetében újta megnyíltak az ég csatornái. Talaj ekkor már telítődött vízzel, s a csapadék szinte teljes mennyisége a felszínen folyt le. A vízügyi igazgatóság területét az első árhullám november 2-án érte el. A fokozatosan emelkedő folyó 108 km-es TIVIZIG kezelésű szakaszán november 9-én rendelték el a harmadfokú árvízi készültséget, amelyet lényegében november 21-ig tartottak fenn. A Közép-Tiszántúl területén az 1960-1970-es években indított gátetősítéseknek, a Kiskörei tározó megépítésével kapcsolatban elvégzett töltésfejlesztéseknek, szivárgó csatorna és szivattyútelep építéseknek, valamint a gátkorona burkolásának köszönhetően sikeres árvédekezés folyt a TIVIZIG felügyeletére bízott gátakon. A fejezet megírásához felhasználtuk Bara Sándor: Ezredvégi árvizek c. kéziratát. A 150 éves adtok még tanulságosabbak. Tiszarojf térségében a Tisza 1853-ban, tehát a szabályozás megkezdésekor 630 cm magasságai folyt, míg 200-ben ugyanitt az árvízi magasság 1088 cm volt. A kettő közötti különbség 455 cm! Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, (ismertetőfüzet) H.n., é.n. Az árvízi eseményeket részletesen ismerteti Hecker László: Árvíz a Tiszán, c. összefoglalása aVízcseppek, 1998. november-decemberi számában.
