Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Rendszerváltás és a vízgazdálkodás
A sok csapadék azonban nem csupán a Tiszát duzzasztotta fel, hanem jelentékény belvízi elöntést is okozott. Fokozta a helyzetet az is, hogy a csatornákban összegyűlő belvizek átemelése a befogadó folyók magas vízállása miatt nehézzé vált. A napi több mint 2 millió köbméter víz szivattyúzása ellenére sem csökkent számottevően a vízborítás. A belvízvédelmi készültséggel étintett tetületeken a legnagyobb elöntést - 13 450 hektátt — novembet 16-án észlelték. A készültséget lényegében december első felében szüntették meg, amikor a hideg idő miatt a vízfoltok lefagytak. 11 Az előző évi árvízi és belvízi védekezés jó főpróbát jelentett az 1999-ben jelentkező belvizek és az addigi legnagyobb tiszai árhullám elhán'tása szempontjából 12 . A tél folyamán hullott nagy mennyiségű hó nemcsak a Kátpátokat bontotta be, hanem a Közép-Tiszántúl jelentős részét is. Az olvadás következtében a belvízvédekezést már január derekán meg kellett kezdeni, de február utolsó napjaitól kezdve kifejezetten súlyos belvíz- és átvízveszélyes helyzet alakult ki, amely csak március végére enyhült érezhetően. A bajokat tetézte, hogy február 23-án harmadfokú árhullám vonult le a Berettyón, ráadásul a határon túl, a folyó jobb partján a víz áttört a töltésen is. Március elejétől a Hortobágy-Berettyó jobb partján elrendelték a harmadfokú árvízi készültséget. Bucsa és Nádudvat között a víz színe minden addig mért érték fölé kúszott. A következő napokban sem javult a helyzet, s a belvizek terén még súlyosabbá vált, ezért március 6-án három belvízvédelmi szakaszra - a Tiszai-alsó, a Kösely-alsó és a Hamvas-Sárrétre - elrendelték a rendkívüli készültséget. A Hármas-Körös magas vízállása is sürgős lépéseket követelt meg a BELEZNAI Tibor által irányított védelemvezetéstől. Utoljára az 1970-es árvízi időszakban zárták el az ágotai szelvényben ( a szentágotat hídnál ) Hortobágy-Berettyó-főcsatorna medrét, hogy ezzel a Hortobágy térségéből ( Árkus, Hortobágy, Kösely ) érkező belvizeket visszatartsák a Nagyiváni belvíztátozóban és az azt övező területeken. Most is ugyanezt az eljárást kellett megismételni, hiszen már a főcsatorna is kiöntéssel fenyegetett. Ilyen fokozott vízszint emelkedés mellett meg kellett szervezni a vizek visszatartását. A belvízszivattyúzás korlátozása szinte lehetetlen volt, mert a bal parti belvíz-öblözetben olyan súlyos - településeket is veszélyeztető - helyzet alakult ki, hogy el kellett rendelni a rendkívüli készültséget. Március 9-én hajnalban elkészült a teljes elzárás 13 . A három belvízvédelmi szakaszon a rendkívüli készültséget március 23-án oldották fel, s az ágotai elzárást április 8-án bontották el 14 . A Nagyiváni tározóban közel 70 millió m 3 belvizet fogtak fel ez idő alatt, leürítése több hetet vett igénybe. A TIVIZIG működési területén a 14 ezer hektáros belvízi elöntést rögzítettek. A belvíz elleni védekezésnek nem csupán műszaki tanulságai voltak. Kiderült, hogy a közvélemény kevéssé volt tisztában azzal, hogy a belvízvédekezés nem kizárólag vízügyi igazgatósági feladat. A térségi vízmentesítésben a vízgazdálkodási társulatokra is jelentős szerep hárult volna, de az „érdekeltek" érdektelensége miatt a szükséges anyagi források nem álltak rendelkezésükre. A TIVIZIG A védekezés során több mint 45 millió m 3 belvizet emeltek át a befogadókba Árvíz- és belvízvédekezés. Vízcseppek, 1999. február-március., valamint Búti Gergely: Árvíz a HortobágyBerettyó főcsatornán. Vízcseppek, 1999. február-március. A Sárréti-főcsatorna torkolatánál lévő borzi vízmércén a beavatkozás ellenére 35 cm-rel magasabb vízszín alakult ki, mint az addig mért (1966februári) legmagasabb érték. A munkáról számolt be Szabó Sándor szakaszvédelemvezető „Az Agotai mederelzárás bontása" c. cikkében (Vízcseppek, 1999. február-március)
