Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon

DÉGEN Imre 14-én, vasárnap délután távozott a helyszínről azzal a tudattal, hogy a "nyúlgát-csatát megnyertük, most a tartós vízállás káros hatásai ellen kell küzdeni! "A vasárnap estére kialakult helyzet azonban újabb töltésátvágást tett szükségessé. A területi védelemvezető, PAPP Ferenc - még az éjjel konzultálva mérnöktársaival KOVÁCS Sándorral, GÁL Tivadarral, NÉMETHY Lászlóval - úgy döntött, hogy hétfőn kora reggel Szeghalommal szemben, a Berettyó bal parti töltését 50 m szélességben megnyitatja, jóllehet az erre vonatkozó utasítás kiadása kormánybiztosi hatáskörbe tartozott. Az apadás a reméltnél is gyorsabban folyt le, mert 24 óra alatt Szeghalomnál 118 cm-t, a Foki-hídnál 110 cm-t, Körösladánynál pedig 97 cm-t süllyedt a víz. A Berettyó torkolati szakaszától a vízfolyás iránya megváltozott. A beavatkozással nem csupán a veszélyeztetett településeket lehetett megvédeni az árvízi elöntéstől, de a védekezés időtarttamát is kb. 3-4 nappal csökkenteni lehetett. A Berettyó és a Kutas-csatorna deltájában lévő 30 km

2-es területet vésztározóul tulajdonképpen az 1966 februárjában a töltés áthágó és gátat szakító jeges árvíz jelölte ki. Nem véletlen, hogy az 1966. évi árvíz után ezt a területet vésztározónak jelölték ki a VÍZIG szakemberei. Végül nem kellett a tározó teljes területét igénybe venni, hanem csak 18 km

2-t. Az árvízi védekezés során csúcsidőben 6-7 ezer ember megfeszített munkájával sikerült úrrá lenni a háborgó folyókon. Az említetteken túl derekasan helytálltak még GÁBOS László, SZŰK Tibor, BELEZNAI Tibor, TARCZI Sándor mérnökök. A sok tanulság közül érdemes egyet kiemelni, amelyet TÁPAY László az akkori vízmérnökök doyenje fogalmazott meg: „Az 1970. évi tapasztalatok legfontosabb eredménye a vésztározók sikeres alkalmazása volt, s a kedvező eredmények a jövő útját jelzik mind a lokalizáció, mind pedig a védvonalak fejlesztése szempontjából. " 1980-ban újabb veszélyhelyzet alakult ki a Berettyó folyón, melynek következtében 1980. július 26-án átszakadt a bal parti védtöltés a folyó torkolati szakaszán, s a kiömlött víz elöntötte a vésztározónak kijelölt Halaspusztai tározó területét. A töltésszakadás helyreállítása és további veszély elhárítása érdekében még abban az évben teljes hosszában talajcsetés töltésalapozást végeztek a torkolati szakaszon. Debrecen térségének többcélú vízgazdálkodási feladatai Debrecen városát és térségét vízgazdálkodási szempontból az 1970-es években az aláb problémák foglalkoztatták: • Debrecen ivó- és ipari vízigényének növekedése, s a város szennyvízének kezelése, majd elhelyezése, illetve hasznosítása. • A hajdúhátsági löszterületek öntözésének fejlesztése. • A Nagyerdő vízgazdálkodásának megjavítása, tönkremenetelének megakadályozása, illetve egy olyan tórendszer kialakítása, amely javítaná a felszínalatti vízháztartás egyensúlyát is. • A településfejlesztéssel kapcsolatos belterületi vízrendezés megoldása oly módon, hogy a fejlesztéshez alkalmas területhez jussanak. • A fürdők használt vizének elhelyezése. • Az Erdőspuszta termőhelyi viszonyainak jobb vízgazdálkodással történő javítása. A problémák külön-külön való rendezése az egyébként is magas fajlagos költségeket tovább növelte volna, de egy-egy részfeladat önmagában való megoldása tartalmában sem adhatott olyan végeredményt, mintha több problémát együtt, egymással összefüggésben rendeztek volna. Ezért volt indokolt és célszerű olyan átfogó többcélú vízgazdálkodási tervet kidolgozni, amely valamennyi igény kielégítése céljából előnyöket