Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
ígért. Fontos szempont volt a hosszabb távta tötténő tetvezés, mert a vízgazdálkodással kapcsolatos igények rohamosan növekednek. Mindezek mellett - gazdasági lehetőségek felmérése alapján - figyelembe kellett venni a műszaki létesítmények megvalósításának szakaszolhatóságát. E műszaki és gazdasági megfontolás alapján 1974 áprilisában a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei elkészítették az ezredfordulóig kiterjedő komplex program, a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) tervjavaslatát. 39 Hogy a tervezők mit vártak annakidején a program végrehajtásától, azt az alábbiakban 40 foglaljuk össze: 1. Debrecen város lakosságának napi 73 000 m 3 vízmennyiséget kívántak biztosítani, amellyel kielégíthetőnek vélték a város 1986-2000 közötti vízigényének növekedését. A HTVR-rel egybekapcsolt vízellátás révén a tervezők úgy ítélték meg, hogy a különálló vízmű költségeihez viszonyítva 25-30 %-kal gazdaságosabb megoldást sikerül találni. 2. Lehetővé kívánták tenni 327 hektárnyi jóléti vízfelület vízellátását, illetve vízpótlását Debrecen belterületén és közvetlen környezetében, valamint 43 hektáros a Kati-ér vízgyűjtőjén. Az öntözővíz tarozásával további 741 hektárnyi vízfelületet kívántak nyújtani a város tágabb értelmű környezetében pihenési, üdülési célokra. 3. A program végrehajtása során öntözővízzel akarták ellátni a Nagyerdőt, az Erdőspusztát és más zöldterületeket, elősegítve ezzel a Nagyerdő tervbe vett felújítását, ill. a 15 000 hektárnyi jóléti erdő termőhelyi feltételeinek javítását. 4. Az egyedileg kialakított öntözőfürtökhöz viszonyítva 40-50 %-kal alacsonyabb költségekkel szándékozták 20 000 ha terület öntözésének főművi vízellátását biztosítani, s ezen keresztül elősegíteni az öntözés-fejlesztési tervek megvalósítását. 5. A belvízcsúcsok csökkentésére jóléti tározókat terveztek, amellyel javítani kívánták a környezet vízháztartását, visszafogva a Nagyerdő, az Erdőspuszta 41 és más magasfekvésű területeken tapasztalható káros talajvíz-süllyedési folyamatot úgy, hogy kedvező hatást érjenek el a rétegvíz vertikális utánpótlódására is 42 . A program indoklásában hangsúlyozták, hogy a többcélú vízgazdálkodási rendszer felsorolt előnyei döntően a nagytérségi vízgazdálkodási rendszer kialakításából, a vízigények összehangolt kielégítéséből és a tarozásokból fakadnak. Figyelemre méltó előnye, hogy kielégíti a tágabb értelmű környezetfejlesztést, a város rágabb értelmű területének (jóléti erdők és tavak, stb.) vízgazdálkodással történő fejlesztését. A több mint ezer hektár vízfelület a helyi éghajlati tényezőkre olyan hatással lehet, amely megállíthatja az atiditási tényező további romlását, sőt kedvezőbbre fordíthatja. A tervezett vízgazdálkodási rendszer a hozzákapcsolódó létesítményekkel (öntözőtelepek, vízfelületek, erdők) nemcsak Debrecen tétsége társadalmi és gazdasági fejlődését segíti, hanem az érintett terület abiotikus tényezőinek változását, a megbomlott természeti egyensúly helyreállítását, az ideálisabb tetmészeti környezet kialakulását, végső sorban az emberi jólétet alapozza meg. 39 A végső fejlesztési javaslat 1975-ben készültel, majd ezt követte 1976-ban azl. ütem beruházási programja. A program elfogadása után 1977-ben megkezdődtek az I. építési ütem munkálatai. 40 Papp Ferenc: Debrecen térségének vízgazdálkodása. Vízügyi Közlemények, 1974. 4. sz. 41 A debreceni Erdős-puszta területén kiépített 280 000 m 3-es víztározó tavasszal belvizek elhelyezésére is szolgál, s 23 ha-os vízfelületével ideálisan szép környezetet teremtett a víz nélküli erdőben. 42 A korábban alkalmazott gyors vízlevezetés helyett ugyanis a vízügyi és erdészeti szakemberek a tavaszi belvizek visszatartását tervezték meg. A megépített tározók jelentős része a Debrecentől keletre levő Erdőspusztán, mint jóléti tavak létesültek, nagyszerű lehetőséget adva az erdő és a víz találkozásával a városi lakosságnak a kirándulásra, sportolásra. A fejlesztést 1974 és 1978 között valósították meg.
