Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
bi hidrológiai adatok szerint annak valószínűsége, hogy május-júniusban a legnagyobb vizet (LNV-t) meghaladó árhullám vonuljon le - nagyon kicsi. Ennek ellenére május 13. és június 30. között olyan víztömeg hömpölygött a töltések között, hogy terhelése meghaladta a töltések méretezésekot számított árvízi teherbíró képességet, s ráadásul tartóssága is rendkívüli volt. A júniusi árhullám a folyók alsó szakaszán lépte át az LNV hatátát - a Berettyó Szeghalomnál 112 cm-rel, a Sebes-Körös a Foki-hídnál pedig 100 cm-rel. Ilyen körülmények között nem volt meglepő, hogy a töltések állapotromlása gyorsan bekövetkezett. A felázott terepen nem lehetett nehézgépekkel mozogni, ráadásul a gátkoronába metsző töltéscsúszások miatt is veszélyes volt az anyagszállítás. Mindezt vízi úton sem lehetett megoldani, mert ott az alacsony építésű hidak jelentettek akadályt. A Berettyó és a Sebes-Körös torkolati szakaszán kialakult veszélyes helyzetben a védelemvezetés, mint végső és egyetlen lehetőséghez, a töltésátvágáshoz 36 folyamodott. A védekezés kritikus napjaiban (június 13-án és 14-én) az árvízvédelmi kormánybiztos, DÉGEN Imre is a helyszínre utazott, s „átvette a parancsnokságot" 37 . Utasítást adott arra, hogy az elázott töltésekkel párhuzamosan utat építsenek ki, amelyen majd szállítani lehet a védanyagokat és gépeket 38 . Az OVH június 13-iki jelentésében - többek között - ez állt: „A Berettyó és a Sebes-Körös magyarországi szakaszának vízszintje általában egy méterrel meghaladja az eddigi maximumot. E folyók hirtelen áradása miatt szombaton [azaz június 13-án] 15 30-kor a víz hosszú szakaszon Körösladány térségében 3-5 cm-rel megközelítette a Sebes-Körös gátkoronáját. A folyók áradása tovább tart. Ezért a védelemvezetés elrendelte Szeghalommal szemben a Berettyó bal partján az árvédelmi gát megnyitását, és a várható árhullám egy részének előre kiépített vésztárolóba való vezetését. A vésztároló elöntése csak mezőgazdasági területet érint, és csökkenti a Berettyó vízállását. " A kormánybiztos által elrendelt töltésátvágás igazából nem érte el a célját. Egyrészt az alkalmazott módszer sem volt a legszerencsésebb, mert a bontást 13-án este 8 óra helyett csak éjjel 2 órára sikerült befejezni, a helyszín kiválasztása sem volt megfelelő, s az árhullám „megcsapolása" is csak részben sikerült. Továbbra is fenyegetett a Szeghalom és Körösladány közötti gátszakasz átszakadása, ahol a kormánybiztos személyes irányítása mellett lázas erőfeszítéssel dolgoztak a töltésmagasítást jelentő nyúlgátak kiépítésén. A kialakult vészhelyzet miatt még azon az éjszakán ki kellett telepíteni Körösladány és Dévaványa lakosságát. Közben a Berettyó tetőzését „kedvezően" befolyásolta, hogy 13-án a Fekete-Körös jobb partján, a magyar-román hatáton túl 14 km-re töltésszakadás történt, s mintegy 90 millió m 3 víz ömlött ki az ártérre. A tetőzésre tekintettel vasárnap reggel megkezdték a töltésátvágás helyreállítását, amit megkönnyített az is, hogy az átvágás nem volt hatásos. A nap folyamán a legveszélyeztetettebb helyszín a Sebes-Körösön álló foki hídnál volt, ahol a töltésrézsű veszélyesen megcsúszott. Egy olyan módszerhez, amelyre akkor már évtizedek óta nem volt gyakorlat. A tudatos töltésátvágás, a vésztározóba való vízkibocsátás rendkívül kockázatos, s nem csupán alapos műszaki előkészületeket igénylő feladat. A döntést elrendelő védelemvezetőnek tehát nem csak helyszín, az időpont és az alkalmazandó módszer kérdésében kell döntenie, hanem azt is számításba kell vennie, milyen károkat okozhat lépésével, s milyen károk megelőzését érheti el. A védekezési helyzet elfajulása és a szükséges döntés meghozatala között általában nem sok idő áll rendelkezésre. Dégen Imre kormánybiztosi aktivitásának hátterében - fontosabb okok mellett — az is állt, hogy a veszélyeztetett térség Fehér Lajos akkori KB-titkárnak, a vízügyi szakterület feletti pártirányítás felelősének szűkebb pátriája volt. Dégen és Fehér között nem csupán a hivatali és politikai függőség, hanem a személyes barátság is erős kapcsolatot jelentett. Ezt a feladatot a helyzet rohamos romlása miatt nem lehetett teljesíteni, s ez némi feszültséget keltett a területi védelemvezetés és a kormánybiztos között
