Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon

Sajnos a vízellátásnál jóval költségesebb szennyvízelvezetés, -tisztítás és -elhelyezés elmaradt a vezetékes vízellátás fejlesztésétől, ezért a Közép-Tiszántúl területén a „közműolló" egyre szélesebbre nyílt. Mivel a víz ára nem tükrözte az előállításával kapcsolatos valódi költségeket, a felhasználás is pazarló volt. Az elhasznált szennyvizeket ahol lehetett a folyóba, ahol nem volt folyó ott a szennyvízszikkasztókon keresztül a talajba vezették.

31 A jelentkező környezetvédelmi problémák miatt azonban lépni kellett. Ma már a régió 92 települése közül 32 rendelkezik helyi szennyvíztisztító művel.

32 A környezet állapota szempontjából külön jelentősége van annak a ténynek, hogy Debrecen jelenleg elvezetett napi 60 ezer m

3 szennyvizét biológiai tekintetben is tisztítják

33

. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a város jelenleg keletkező valamennyi szennyvize tisztítva lenne, hiszen Debrecen keleti részén még csak most épül a csatornahálózat, amely kiépítése esetén jelentősen meg fogja emelni a tisztítandó vízmennyiséget. Tehát a csatornamű kapacitását tovább kell bővíteni. Ugyanez vonatkozik a települések jelentős részére is, ezért a lakásoknak alig 35 %át kötötték be a vezetékes szennyvízhálózatba. Pedig a hálózat jelenlegi kiépítettsége ennél magasabb terhelést is el tudna viselni, igaz a lakosság anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a házak előtt kiépített csatornára rákössenek. így azután sok helyen marad a helyi ülepítés, a szakszerűtlenül megépített szikkasztók használata, pedig ezek egyre jobban szennyezik a talajt, a talajvizet és a vízbázisokat. A Berettyó 1966. évi jeges árvízéről 220 évre visszanyúló feljegyzések szerint az 1888. évi töltésszakadást okozó jégár után 1966. február 9-én volt a Berettyó második olyan jeges árvize, amely töltés-meghágással majd szakadással járt. Köztudott, hogy a Berettyó a Körös-medence legcsendesebb folyója, és mégis, e kritikus, töltésszakadás az országhatáron való észleléstől számítva 15 óta alatt bekövetkezett. Az első komolyabb jégtorlódásokat február 9-én 7 órakor jelentették négy helyről: a Gáborjáni közúti hídtól, a berettyóújfalu-nagyváradi 4/a. jelzésű műúti hídtól, továbbá Bakonszeg közúti hídjáról és Darvas község határából. A torlaszok hatására rohamosan emelkedett a vízállás és a legkülönbözőbb helyeken volt várható a töltés meghágása. A szeghalmi Szabadság hídnál — amelynek átfolyási szelvénye a II. világháború utáni ideiglenes helyreállítás során közbeiktatott pillérek miatt leszűkült - a levonuló jégtorlasz megakadt. A töltésszakadás, amely február 9-én 22,25 órakor következett be a balparti 12+700 és 12+800 szelvények között, végső állapotában 82 méterre szélesedett. A kritikus időszakban a természet minden eleme a védekezők ellen fordult: • hajnalra sűrű köd lepte be a tájat úgy, hogy a védekezők a kitörő víz útját még követni sem tudták, a légi megfigyelés pedig lehetetlen volt, • a védekezőknek egyrészt a fagyott földdel is meg kellett küzdeniük, amelynek vastagsága meghaA térségi gondokat növelte, hogy a '60-as, '70-es években terjedt el a nagylétszámú állattartó telepek ún. vízöblítéses technológiája, amely szintén komoly terhelést jelentett a felszíni és felszínalatti vizek számára. Hajdúhadház és Téglás, valamint Hajdúböszörmény 1996-ban kapott szennyvíz-tisztító telepet. A debreceni szennyvíztisztító telep a 90-es évek elején megindított mesterséges biológiai tisztítási program keretében 1998. október 21-én állította üzembe az ország addig épített legnagyobb iszaprothasztó tornyát (tervező a MELYEPTERVKomplex Rt.). A tisztítási technológiában keletkező biogáz a tisztítótelep energiaigényének több mint 60 %-át biztosítja.