Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
A korábbi évek szárazsága is felerősítette a minisztériumok öntözés iránti ambícióját, s ekkor készítették elő a Kiskörei Vízlépcső- és Öntözőrendszer beruházását, mint országosan kiemelt nagyberuházást. (Annak ellenére, hogy abban az időben a termelőszövetkezeti parasztság nemigen akart, mert nem is tudott volna öntözni, hiszen az iparba való elvándorlás miatt a száraz műveléshez is kevesen voltak, nemhogy a munkaigényes öntözéshez.) Az öntözést az országos szintű mezőgazdasági irányítás azért erőltette, mert azt a mezőgazdasági üzemek, a tsz-ek és az állami gazdaságok megerősítése egyik eszközének tekintették 40 . Az idő nem igazolta ezeket a törekvéseket. A túlzott öntözésfejlesztési tervszámok kapkodást, sokszor provizórikus megoldást, túlzott vízkészlet növelést és a vízügyi, műszaki létesítmények esetenként felesleges fejlesztését eredményezték. Óvatosabban fogalmazva: „Az öntözést nem az agrotechnikába szervesen beépítve alkalmazták, így az nem válhatott a mezőgazdaság technikai fejlődésének szerves részévé."^ Fentiek alátámasztására — a történelmi hitelesség kedvéért - idézzünk néhány gondolatot a mezőgazdaság akkori első számú irányítójától, FEHÉR Lajos MSZMP KB titkártól, aki 1961. február 9-én Debrecenben, a megyei öntözési tanácskozás alkalmával a következőket mondotta: "A termelés erőteljes fejlesztésének egyik leghatásosabb eszköze az öntözés. Az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésére a nagyüzemi mezőgazdaság különösen nagy lehetőséget nyit. Az egész világon az öntözés elterjesztésében a fejlődés üteme a szocialista országokban a leggyorsabb. A Szovjetunióban már tavaly 13 millió hektáron öntöztek, a Kínai Népköztársaságban tavaly az összes megművelhető területek 60 százalékán, a Bolgár Népköztársaságban, ahol évekkel ezelőtt befejezték a szocialista átalakítást, tavaly 600.000 hektáron, illetve egymillió holdon öntöztek. Nálunk tavaly 165.000 holdon folytattak öntözéses gazdálkoáást. Ez kevés. Egyedül a tiszalöki öntözőrendszerben, annak végleges kiépítése során és után 700 000 holdat [400 000 ha] lehetne öntözni. Ismeretes a VII. Pártkongresszusnak az a határozata, hogy a második ötéves terv a mezőgazdaság elé többek között azt a célt tűzi ki, hogy 360 000 holdra [210 000 ha] növelik az öntözött területek nagyságát. Az újabb fejlődés eredményeként annál jóval nagyobb területen lehet öntözni. A tiszalöki öntözőrendszerben jelenleg 13 800 hold [8 000 ha] berendezett öntözőtelep áll üzemen kívül, ami elég nagy szégyen és nagy vétek is. A legsürgetőbb feladatunk az legyen, hogy ezeket üzembe helyezzük, megfelelő átépítéssel, korszerűsítéssel a talaj elveszett termőképességének helyreállításával, váltógazdasággal, zöldtrágyával, műtrágyázással. " FEHÉR Lajos a továbbiakban arról is szólt, mit öntözzünk, hogyan öntözzünk, kifejtette gondolatait a szakemberképzésről és egyebekről, majd így zárta felszólalását: "Ha sikerül az öntözés kiterjesztését társadalmi üggyé tenni, akkor nagyon nagy lépést tehetünk előre ebben a megyében is, ezen keresztül is a nagyüzemi gazdaságok belterjesebbé tételében, felvirágoztatásában. " Az idézet nemcsak az öntözésről alkotott felfogást tükrözi, hanem a szocialista kor szellemét is, amely korban a vízgazdálkodási szervezet a politika kiszolgálására szorított intézmény volt. Nem mérlegelhette az öntözési célkitűzések mezőgazdasági (termelési, értékesítési) realitását, hanem a túlméretezett területi fejlesztésekhez biztosítania kellett a vizet, sokszor függetlenül attól, hogy az mibe kerül. Nem minden tanulság nélkül való ugyanezen tanácskozás többi felszólalójától is néhány idézetet betoldani, mert ma már nehezen idézhető meg az a kor, s másként értelmeződnek az akkori célkitűzések! 40 A mezőgazdasági üzemek az öntözőberendezésekhez kedvező anyagi feltételek me llett j uthattak hozzá, s az akkor korszerűnek számító hordozható berendezések importját megkönnyítette a gazdasági kormányzat. Ebben az időben kezdődött meg a hazai berendezések gyártása, így a gyors fejlesztésnek a hazai műszaki bázisa is kialakult. 41 Országos Vízgazdálkodási Keretterv. OVH, Bp. 1984. 424.p.
