Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon
Vízhasznosítás a két világháború közötti időszakban Az első világháborút Magyarország számára lezáró békeszerződés (1920) következményeiről sokan és sokat írtak már, nem csupán az általánosságok szintjén, hanem az ország vízgazdálkodásra gyakorolt rendkívül kedvezőtlen hatásáról is. Néhány gondolat és adat erejéig mégis össze kell foglalnunk a kialakult új vízügyi helyzetet, mert ez a Közép-Tiszántúl vizeinek tekintetében is meghatározóan új helyzetet teremtett. A trianoni döntés szempontunkból talán legfontosabb következménye az volt, hogy hazánk alvízi országgá vált. A Kárpát-medence szinte egyedülálló vízrajzi-politikai egységét az új országhatárok megbontották'. Amíg korábban a magyar vízügyi szolgálat számára szinte ismeretlenek voltak két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatok, az új helyzetben az eredményes árvédekezés, folyószabályozás, vízgyűjtővédelem, stb. a szomszéd országokkal fenntartott jó, vagy kevésbé jó kapcsolatok függvényévé vált. Ellenőrizhetetlenebb lett az árvizek levonulásának folyamata, még nehezebbé vált a lefolyás késleltetése, s ennek következtében az árhullámok néhány órán belül elérik határainkat. Tiszai vízgazdálkodásunk ettől kezdve csak öt ország együttműködésével lehetséges. Mivel a vízfolyások többségében alvízi ország vagyunk, annak minden hátrányával meg kell küzdenünk. A vízgyűjtőn felettünk lévő országokban történő minden sikertelen vízügyi beavatkozás, környezeti szennyezés, vagy természeti jellegű árvízi kár előbb-utóbb a vízgyűjtő síkvidéki részén érinti Magyarországot. A Tisza vízgyűjtő területének országonkénti megoszlása Ország A vízgyűjtő területe (ezer km 2 ) A vízgyűjtő összes területéből való részesedés (%) A vízgyűjtő síkvidéki területéből való részesedés (%) Magvarország 46,2 29,6 56 Románia 72,0 46,0 24 Ukrajna 12,7 8,1 4 Szlovákia 15,5 9,9 4 Jugoszlávia 10,0 6,4 12 Összesen: 156,4 100 100 Egy nagyobb kiterjedésű, heves intenzitású csapadék, vagy esővel jelentkező hóolvadás hatására a Körösök határ menti szelvényeiben a folyók képesek egy nap alatt 6-8 m-t áradni. A Hármas-Körös torkolatánál a kisvizek és a nagy vizek aránya több mint 300-szoros. Sokszor - érdemi előrejelzés hiányában - alig lehetett az árvizek kivédésére felkészülni. (Pl. 1970-ben a Szamos árvize a medréből kilépve az országhatáron szélesen elterülve öntötte el falvainkat. A Fehér- és Fekete-Körös deltáját 1920 óta hatszor öntötte el az árvíz, főleg azért, mert a folyók hazai szakaszán már többszörösen nehéz volt a sikeres védekezés. Jeges árvizek esetén a probléma még halmozottabban jelentkezett (pl. a Berettyón és a Körösökön 1966-ban). A határok kettévágták (vízügyi szempontból legtöbbször hátrányosan) 89 vízfolyásunkat, a csonka részvízgyüjtőkön a korábbi műszaki irányítás bonyolulttá vált. A 79 ármentesítő társulatból az utódállamokhoz került 30, két- (vagy három-) felé vágva működött további 16 társulat. Az utódállamokhoz kerültek a víztározásra leginkább alkalmas hegyvidéki területek is.
