Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon
A debreceni szennyvíztelep helyszínrajza azonban az előírás, a gyakorlatban azt nem tartották be, a szennyvizeket már az első években is hónapokon keresztül - tekintet nélkül a szennyvíz mennyiségére - ülepítés nélkül engedték a Tócóba. Ennek következtében a Tócó, a Kondoros és a Kösely mentén az 1920-as évektől állandó panasz merült fel. 1927-ben a városi vezetés úgy döntött, hogy a lehetetlen állapotok megszüntetése érdekében a szennyvizeket részben öntözéssel, másrészt szakszerű ülepítéssel kezeli. így létesült a szennyvízöntöző- és szivattyútelep, valamint az ülepítést elősegítő további ún. raktártavak 40 . Debrecen város csatornahálózatának fejlődése 1966-ig Év Csatornahossz (km) Csatornázott terület (ha) Csatornával ellátott lakosság (fő) Szennyvízmennyiség (m 3 /nap) 1913 38,0 480 10 000 1 400 1923 47,0 560 14 000 4 100 1938 74,5 900 28 000 9 800 1945 82,4 980 29 820 10 500 1952 83,9 1 000 31 850 14 000 1963 95,8 1 100 55 880 27 000 1 960 100,4 1 200 73 766 32 000 A szennyvíztisztító telep üzembe helyezésére azonban csak 1931-ben került sor, mely Azt már Molnár Endre, a debreceni kultúrmérnöki hivatal egykori vezetője írta meg, hogy ez volt az első olyan hazai öntözőtelep, ahol a magasvezetésű öntözőcsatornákat anyagárok nélkül, részleges tereprendezéssel építették meg. Ugyancsak ő említi, hogy az öntözőtelepet megépítése után nem helyezték üzembe, mert a kertészeti öntözést, amelyre a telep kiépült, az egészségügyi hatóságok letiltották, s később — az 1930-as években pedig már az öntözés nem volt igazán kifizetődő. Ezért a város a jelentős költséggel megépült szivattyú- és öntözőtelepet pusztulni hagyta. (Debrecen város csatornázása és szennyvízkezelése — ankét kéziratos anyaga. Bp. 1963.).
