Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon

A szennyvíztisztító telep üzembe helyezésére azonban csak 1931-ben került sor, mely telep a Szoboszlói úttól délre a Tócó mellett épült napi 8 000 m

3 szennyvízmennyiség befogadására. Ennek érdekében két, beton oldalfalú ülepítő medencét, egy átemelő gépházat és a Tócó medrében egy zsilipet építettek. 1948-ban két újabb, 800 m

3 űrtartalmú földfalú ülepítő medencével bővítették a telepet, de ennek további története már átvezet a közelmúltba.

41 A termálvizek felhasználása és a fürdők A 19 század első felében egyre fontosabbá vált, hogy a békeszerződés következtében elvesztett szénbányák pótlására újabb energiaforrások álljanak rendelkezésre. Az egyedüli kitörési lehetőség a kőolaj és földgáz tekintetében látszott bíztatónak. Az Alföldön számos kutató fúrást végeztek ebben az időben. Területünkön PÁVAI VÁJNA Ferenc kutatásai alapján végeztek próbafeltárásokat. Ha szénhidrogén telepekre nem is bukkantak, rátaláltak az Alföld egyetlen bányakincsére, a gyógyhatású termálvizekre. Elsőként Hajdúszoboszlón, majd Debrecenben találtak termálvizet, amelyre fürdők is épültek. Később kiderült, hogy a Közép-Tiszántúl szinte minden településén található gyógyvíz, amely a gyógyturizmusnak és a gyógy-idegen forgalomnak alapja lehet. A Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő Az első kút forrására az engedélyt 1924-ben Nagyalföldi Bányászati Kutató Kirendeltség kapta a Hajdúszoboszlói Városi Tanácstól. Alapos geológiai vizsgálatok és PÉKÁR Dezső fizikus által végzett gravimetrikus mérések után PÁVAI Vájna Ferenc Stajduszobostló fedett és szabad gyógymedence A Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő részlete az 1940-es évekből. 1 Gdbos L.-Orlóci I.-Tóth].: Debrecen szennyvizei. Debrecen, 1966. 101-102.p. 2 Csath Béla: 50 éve fejeződött be a Debrecen I. fúrás. Kőolaj és Földgáz, 1982. 110 sz. 347-350-p-