Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon
Milyen szívesen írnánk le ma is ezeket a sorokat folyóinkról! Úgy látszik, hogy ez a felfogás a 20. század elejéig uralkodó volt Békés vármegyén kívül másutt is, hiszen területünkön Berettyóújfalu és Tiszacsege kivételével egyetlen élő vízfolyás mellett sem fúrtak kutat. Sarkad artézi kútjának felépítménye a 19. század végén Nem végeztek kútfúrást az Alsó-Nyírvíz vidék homokos területein sem, ahol az ásott kutak vize általában megfelelő volt. Pl. Debrecen északi és keleti részén, ahol a homokos talajban ásott kutakat „jó kutaknak", a déli és nyugati talajban ásott kutakat „rossz kutak"-nak nevezték, mivel ezek ivásra alkalmatlanok voltak. 27 Még 1863-ban is komolyan foglalkoztak a kútásással, bizonyítja mindezt a Vasárnapi Újság 1863. évi száma, amely arról tudósít, hogy a francia RICHARD abbé, - aki valamiféle vízkutató varázsveszszővel dolgozott -, Debrecenben kijelölt egy helyet, ahol az ásott kútnak olyan dús forrása van, hogy 25 ember nem bírta a vizet kimerni. Egy későbbi szám arról is beszámol, hogy az abbé hortobágyi kútkijelölése szintén sikeres volt, de bizony Debrecenben az István gőzmalom területén kijelölt két kútból nem jött víz, pedig az egyiken . 8,5 m, a másikon 10,5 m mélyben jósolt bő ivóvizet, de 12 m-re leásva sem volt jó ivóvíznek semmi nyoma. Annak ellenére, hogy a kutakat közel 2 m átmérővel ásták meg. 28 Ezek után megállapíthatjuk, hogy területünkön a 19. században olyan településen fúrtak elsősorban kutat, mely élő vízfolyással nem rendelkezett, illetve magasabb fekvésű, homokos területeken feküdt. A kutak vize sok esetben nagy mennyiségű gázzal együtt tört fel. így pl. a ZSIGMONDY Béla által a püspökladányi pályaudvaron fúrt kutak. Az elsőt kísérleti jelleggel 1877. július és november között 88,8 m-te fúrta. 29 A másodikat ugyanott 1878. április és augusztus között 209,51 m-re mélyítette, mely naponta a talpfák szintjében 130 m 3 , 4 Ecsedi István: A debreceni hévíz. A debreceni mélyfúrás története. Debreceni Képes Kalendárium, 1933. 98.p. Vasárnapi Újság, 1863. november 1. 393.p. T. Róth L. : Adatok az Alföld altalajának ismeretéhez. Földtani Közlöny. IX. K 312.p.
