Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

E munkálatok nagy részét azonban már nem az ármentesítő társulatok, hanem a vízjogi törvény rendelkezéseinek köszönhetően gombamódon szaporodó vízrendező, vagy vízhasználati társulatok végezték a kultúrmérnöki hivatalok felügyelete és irányítása mellett. Számos esetben előfordult, hogy a hivatal egyik mérnöke készítette el a társulat megalakulásához szükséges terveket, és a kivitelezés során is segítséget nyújtott. A kultúrmérnöki hivatalok tervezési szolgáltatásainak igénybevételét az is indokolta, hogy a legtöbb vízhasználati társulat szerény lehetőségei miatt, nem tudott volna egy mérnököt állandó jelleggel foglalkoztatni. A vízügyi államigazgatást a területileg illetékes alispáni (polgármesteri) hivatalok révén a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok testesítették meg, jóllehet önálló döntést nem hozhattak, hanem felügyelő, ellenőrző és tanácsadó közegei voltak a munkájukat irányító illetékes miniszternek. A két hivatal egységes felügyeleti körben való összefogása hatékonyabbá tette a vízgazdálkodási feladatok elvégzését. Mielőtt azonban az egységes szolgálatot kifejező Országos Vízépítészeti és Talaj javítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) és területi szerveinek, valamint a társulatoknak kapcsolati rendszerét elemeznénk, szót kell ejtenünk a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok társulatokkal kapcsolatos feladatairól. A kétféle állami mérnöki intézményhálózat közül a folyammérnöki hivatalok tekintettek hosszabb múltra vissza, ezért a vizsgálódást velük kezdjük. A FOLYAMMÉRNÖKI HIVATALOKRÓL A folyammérnöki hivatalok újjászervezését az 1877. évi XXIV. tc. rendelte el. A kiegyezés után életrehívott folyammémökségek (1871-től folyammérnöki hivatalok) feladatai ugyanis zömmel a hajózható víziutak ellenőrzésével és bizonyos vízrajzi tevékenységgel voltak kapcsolatosak.. A társulatok felügyelete csak annyiban volt feladatuk, hogy kötelesek voltak jelenteni a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumnak, ha a társulatok a minisztérium által jóváhagyott tervek végrehajtását nem kezdték meg. (DÓKA, 1987)